A pokolból a mennyekbe (Belgrádba)

Hitchcocki végjáték után irány az EB!

Az első mérkőzésen válogatottunk olyan eredményt szeretett volna elérni, ami bizakodásra adhat okot a visszavágóra. Ez teljes mértékben sikerült, hiszen 2-2-s döntetlennel térhettünk haza Romániából, így mindenki reménykedő volt. A kinti döntetlen ellenére sokan így is a románokat tartották az esélyesebbnek, de ahogy mondani szokták, egy meccsen bármi megtörténhet, főleg hazai környezetben, ahol több ezer szurkoló biztatja a csapatot. A debreceni Főnix csarnok a kezdésre majdnem teljesen megtelt, és a szép számú publikumnak köszönhetően fantasztikus hangulat uralkodott a csarnokban.

A mieink kezdték a mérkőzést, és remekül szövögették a támadásokat, a kissé tompának tűnő románok ellen. Két lehetőségünk is akadt a gólszerzésre, de ekkor még nem sikerült betalálni. Nem úgy a 4. percben. Ekkor egy fantasztikus szöglet figura végén Harnisch szerezte meg a vezetést. Fiaink maradtak lendületben és tovább növelhették volna az előnyt, de a legnagyobb helyzeteket sem tudtuk újabb gólra váltani. Ellenfelünk nem találta játékunk ellenszerét, és úgy tűnt, jön az újabb magyar gól, de több esetben védett bravúrral a román kapus. Ahogy lenni szokott, a sok kihagyott helyzet megbosszulta magát, és az első valamire való vendég támadásból megszületett az egyenlítő találat, Matei révén. A magyar válogatottunk nem adta fel, és játszotta tovább remek játékát, de nem sikerült újra megszerezni a vezetést, így döntetlennel fordultak a csapatok.

Ahogy a kinti meccsen, most is a románok kezdték jobban a második félidőt. Hiába voltak újabb nagy helyzetek, egy erősen vitatható hatmétereshez jutott ellenfelünk. Harnisch hátáról vágódott ki egy vendég lövés, de a spanyol játékvezető úgy látta, hogy kézzel mentett, és büntetőt ítélt, valamint kiállította Harnischt. A büntetőt Matei magabiztosan értékesítette. Szerencsére a Sito-legénység nem esett kétségbe, magasabb sebességre kapcsolt, és futószalagon jöttek a helyezetek, de a román kapus rendre hárított.  A 30. percben azonban már ő is tehetetlen volt. Egy kontrát követően Dróth lövése jött ki a hálóőrről, amire Hosszú csapott le, és közelről bekotorta a labdát. 2-2, kezdődhetett minden elölről. A magyar csapat lendületben maradt, és nem sok kellett, hogy újra megszerezze a vezetést. A nagy rohanás mellett több buta szabálytalanságot is elkövettek a mieink, talán kissé feleslegesen, és a hajrában összejött a román kisbüntető, de Matei lövését Tóth Gyula kapufára mentette, így nem kerültünk újabb hátrányba. A hátralévő rövid időben nem kockáztatott egyik fél sem, így megismétlődött az egy héttel ezelőtti eredmény, és jöhetett a hosszabbítás, ahol talán annyi hátrányban volt válogatottunk, hogy nem szabálytalankodhattunk, hiszen a hosszabbításra nem törlődnek a faultok.

Ahogy a második játékrész, úgy a hosszabbítás sem indult jól a számunkra. Egy ártalmatlannak tűnő oldalberúgásból megszerezték a románok ismét a vezetést. Ez a találat azt jelentette, hogy már nem volt elegendő egyenlíteni, mert idegenben rúgott gól ellenfelünknek kedvezett volna, így két gólra volt szükség a csodához. Nem volt mit tenni, jönnie kellett a vészkapusnak. Ez a szerep Ráblnak jutott. Az első ráadásban nem igazán ment az 5 a 4- még lövőhelyzetig sem nagyon jutottunk, így igen távolinak tűnt a fordítás.

Térfélcserét követően kicsit változott a felállás, és egyre veszélyesebbek lettek a magyar támadások, mi több, Dróth távoli lapos bombája visszahozta a reményeket, ami utat talált a vendégkapuba. Nyomott válogatottunk, és bő egy perccel a vége előtt ott volt a meccslabda, de Dávid közeli lövése a felsőlécen csattant. Ekkor úgy tűnt, elúszik a hajó. A románok már nem próbálták meg megtartani a labdát, egyszerűen kivágták amerre álltak. Már csak három másodperc volt hátra, mikor saját térfélről jöttünk oldalberúgással. A románok már ünnepelni készültek, míg mi egy utolsó utáni támadásra. Öreglaki ívelte fel a kapu elé a labdát, és a mezőny legmagasabb tagja, Dróth Zoli álomszerűen érkezett és csúsztatott a hálóba a dudaszó pillanatában, ami után elszabadult a pokol. Az örömtől felrobbant a Főnix csarnok, ahol már nem is volt idő a középkezdésre, kezdődhetett az önfeledt ünneplés. A 4-3-as győzelem azt jelenti, hogy nemzeti együttesünk kijutott a jövő évi Szerbiában rendezendő EB-re, és 2010 után újra a legjobbak között szerepelhetünk.

Ezen az estén egy kiválóan játszó magyar csapatot láthattunk, amely sokkal korábban eldönthette volna a párharc sorsát, jobb helyzetkihasználással, de így utólag nem cserélnénk el semmiért egy ilyen győzelmet, ami megérdemelt a két mérkőzés, de főleg a debreceni után. Külön ki kell emelni a szurkolókat, akik hihetetlen hangulatot teremtettek és az utolsó pillanatig hajtották, bíztatták a csapatot, akik nem adták fel, és kiharcolták az EB részvételt.

Magyarország-Románia 4-3 - hosszabbítás után 2-2
Debrecen, Főnix csanok

Magyarország: Tóth Gyula – Trencsényi János, Dávid Richárd, Lovas Norbert, Rábl János
Cserék: Tihanyi Csaba, Gál István, Öreglaki Norbert, Szeghy Szabolcs, Hosszú Ádám, Komáromi Péter, Németh Péter, Harnisch Ákos, Dróth Zoltán.
Edző: Sito Rivera

Románia: Iancu – M. Matei, Ignat, F. Matei, Lupu
Cserék: Tonita (kapus), Al-Ioani, Sotarca, Ignat, Panzaru, Raducu, Manya, Szöcs, Csoma, Stoica.
Edző: Jakab Zoltán

futsalhungary.hu