Bolla: „Azt hiszem, megérte!”
Bolla Péter nem bánja, hogy meggyőzte a brazil csoda
Bolla Péter, Győr város volt kabinetfőnöke, a 2017-es győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál szervezéséért felelős polgármesteri biztos és az MLSZ Győr-Moson-Sopron megyei társadalmi elnöke a nyolcvanas-kilencvenes években edzőként, majd klubelnökként szolgálta a győri nagypályás futballt. A legendás időkben a „Mágus”, azaz Verebes József munkáját segítő szakember ma már az ETO Futsal Club sorsát is legalább annyira a szívén viseli, mint a Rába-parti labdarúgókét. Ha nem jobban! Az okokat és a teremfocihoz kapcsolódó gondolatait most a Presztízs Sporttal osztotta meg.
Győr manapság (újra) igazi sportváros. Mi a sikerek titka?
Komoly forrásokat fordítunk a hagyományos sportágakra, de az olyan újakra is, amilyen a futsal. Nagyszerű szakemberek és kiváló sportolók élnek a városban, ráadásul az utánpótlásra sem sajnáljuk a pénzt. Amiben ma elindulunk, abban előbb-utóbb bajnokok is leszünk! Kár, hogy mindenben mi sem tudunk elindulni…
Miért érdemes a fiataloknak éppen a futsalt választaniuk?
Az iskoláskorúaknak remek sportág, mert fejleszti a mozgáskoordinációt, a technikát és a gondolkodás gyorsaságát. Kis területen készít elő a nagypályás játékra. Tömegesítésre érdemes, mert a Magyarországon hagyományosan tömegsportként űzött öt plusz egyes verziónál sokkal kulturáltabb összjátékot igényel a négy plusz egyes felállás.
A nézőknek is ezért ajánlható?
Igen, mert ha technikailag képzett játékosok játsszák, rendkívül élvezetes nézni is! Igaz, mostanában Győrben kicsit kevesebben teszik ezt, mint szeretnénk. Ennek talán az az oka, hogy egy időben eltávolodtunk más csapatoktól, és túl nagy gólkülönbséggel győztünk ellenük. Most, hogy kiegyenlítettebb a bajnokság, bízom a nézőszám újbóli emelkedésében.
Mitől lett az ETO Futsal Club ennyivel jobb, mint a legtöbb riválisa?
Attól, hogy sikerül rendre olyan edzői stábot alkalmaznunk, amelyik a rendelkezésre álló keretből kihozza a maximumot. Aztán attól is, hogy posztokra igazolunk, és hogy az utánpótlásképzésünk is tudatosan felépített rendszerben működik.
Évről évre kiváló – elsősorban spanyol – légiósok érkeznek. Őket mi vonzza Győrbe?
Csak azt tudom, hogy amikor megkérdezem őket, mindig azt válaszolják: nagyon jól érzik magukat a városban, finomakat esznek, és tetszenek nekik a magyar lányok. Komolyra fordítva: évek óta spanyol edzőkkel dolgozunk, Jordi személyében most is egy fiatal, ambiciózus trénerrel, aki úgy tűnik, beváltja a hozzá fűzött reményeket. A keret összetételében próbáljuk megtalálni az egészséges arányt a magyarok és a légiósok között, hogy fiaink a legerősebb más nemzetbeliektől tanulhassanak, vagyis minél többet fejlődjenek. Hogy külföldiek játsszanak a csapatban, az önmagában nem célunk. Remélem, eljön majd az idő, amikor nyolcvan százalékban magyarok alkotják a keretet, és csak egy-két zsenit kell importálnunk.
Mi az együttes távlati célja? Itthon már mindent többször megnyertek.
Van azért még bőven feljebb! Sok jó csapat küzd Európában: spanyolok, portugálok, olaszok vagy éppen a szovjet utódállamokból valók. Utóbbiak brazil játékosokra is építenek. Szeretnénk mi is előbb-utóbb Final Fourt játszani; akár Győrbe, az új Audi Arénába hozni azt! Egy Dinamo Moszkvával, Benficával, Barcelonával…
Mint korábbi nagypályás szakember, mit gondol a futsal-futball együttműködéséről?
Erről megoszlanak a vélemények; az enyém az, hogy a kettő nagyon jól kiegészíti egymást. A két sportág minél közelebbi kapcsolatát támogatom, mert 6–15 éves korban nagyon jó kicsiben megtanulni azt, ami később nagyban is hasznosítható. A Barcelona Josep Guardiola idejében például futsalelemek beiktatásával is oktatta az utánpótlásban a kombinatív játékot.
Mi az a személyes élmény, ami ennyire elkötelezte önt a futsal mellett?
Amikor először meg akartak győzni arról, hogy a sportág támogatásra érdemes, kimentem egy meccsre, de nem igazán tetszettek az ötvenpercesre nyúlt félidők, amelyek a tiszta játékidő mérése miatt ilyen hosszúak. Aztán a barátaim brazil meccsekről mutattak felvételeket, melyeken valami csodát láttam! Azt mondtam, hogyha Magyarországon is találunk ilyen játékosokat, érdemes belevágni. Végül megtaláltuk az akkor Erdélyben futsalozó Gyurcsányit, Madarászt, Lódit, Balázs Zolit, akiket összegyűjtöttünk, és velük elindultunk. Négyszer lettünk zsinórban bajnokok, kineveltünk egy Dróth Zolit, egy Harnisch Ákost… Azt hiszem, megérte!
Szöveg: Szász Adrián | Forrás: Presztízs Sport
