Isten éltessen Mágus!
74 éves ma Verebes József, aki – talán nem túlzás – minden idők legnagyobb ETO legendája. Irányításával először sikerült vidéki klubnak megvédeni magyar bajnoki címét a labdarúgó NB I-ben, csapata játékára hétről hétre megtelt a győri stadion lelátója, nevének hallatán a városban mindenki tudja, kiről van szó. Verebes József olyat alkotott Győrben, amellyel neve összeforrt a labdarúgással, ő lett minden vezetőedző prototípusa és mintája, a szurkolók mindenkit vele és az ő csapatával hasonlítanak össze… még akkor is, ha tudjuk, hogy a Puskás-féle aranycsapatból is csak egy volt.
Verebes József az élet ajándéka nekünk győrieknek. Aki a 80-as évek aranycsapatának járt kint bármelyik mérkőzésén, vagy fel tud idézni abból részleteket, az örökre meg lett fertőzve a labdarúgás szeretetével.
Verebes József sikerét három tényező szerencsés együttállásának köszönhette.
Először is nagyon értett a focihoz. A holland stílust a magyar képességekkel keverve úgy forradalmasította a labdarúgást, hogy annak az ellenszerét sokáig nem találta senki sem. A csatárok mellett a teljes középpályássor és a két szélső védő mindig támadásba lendült, és két középső védő közül is gyakran csatlakozott valaki az akcióhoz. Olyan létszámban jelentek meg játékosai az ellenfél kapujának előterébe, amit abban az időben ritkán tapasztaltak a csapatok más mérkőzéseken.
Másodszor jó pszichológus volt. Legendás történetek keringenek arról, hogyan győzte meg játékosait arról, hogy ők a világ legjobbjai, s miután az első perctől jöttek az eredmények, egy idő után ők már könnyen elhitték neki azt. Imádta a problémás, mások által nehezen kezelhető embereket, mert közöttük rengeteg jó focista volt. Ők nála mindannyian szabad kezet kaptak – és szárnyaltak a pályán.
Harmadszor pedig – bár a kifejezés lehet, hogy nem pontos – egyszerre volt szakember és néző. Ő volt az első olyan edző, aki képes volt 90 percen át a szurkoló fejével is gondolkodni. Aki megbüntette a csapatát, mert 5-0 után az utolsó 15 percben nem gólra törően játszott. Filozófiája középpontjában ugyanis a szurkoló állt, azt mondta: „inkább kapjunk ki 5-4-re, mint nyerjünk 1-0-ra, mert ha 9 gól van egy meccsen, arra kíváncsi a néző, de ha csak 1, akkor arra nem.”
A Kovács – Csonka, Hlagyvik, Mile, Magyar – Hannich, Póczik, Burcsa – Szabó, Szentes, Hajszán névsort már az óvodában kívülről tudták a gyerekek, a bajnokságban rúgott 102 gól miatt pedig az ellenfeleink is. A Verebes érában újra magára talált Póczik, feltűnt a csillagok között Hajszán, egyszerűen minden fogaskerék a helyére került. Az első meccsen még 2000 néző volt a lelátón, két hónap múlva viszont már húszezernél is többen váltottak jegyet.
Verebes József négy bajnoki címet szerzett edzői pályafutása alatt ( kettőt az ETO-val, egyet-egyet az MTK-val és a Honvéddal ), további 5 alkalommal pedig dobogóra vezette csapatát. A Pro Urbe Győr-díj és a Magyar Köztársaság Érdemrend lovagkeresztjének a tulajdonosa, akit 1982-ben az év labdarúgóedzőjének választották. 1987-ben kapta meg mesteredzői címét, abban az évben volt először a szövetségi kapitánya a magyar válogatottnak, amelyet 18 alkalommal irányított.
Verebes József ma, 2015. március 23-án 74 esztendős.
Isten éltessen Józsi bá!
