Minden idők legnagyobb Fradi-ETO meccs
Harminchárom évvel ezelőtt a bajnoki címről döntött az Üllői úton a Ferencváros - Győri ETO FC találkozó. Harmincezren foglaltak helyet a lelátón az élő TV közvetítés ellenére, Győrből is többezren indultak Budapestre, hogy lássák az év mérkőzését. Mindkét csapat pontot szerzett a legutóbbi 10 mérkőzésén, és már csak három forduló volt hátra a szezonból. A mieinknek 44, a fővárosiaknak 42, a Tatabányának 40 ponta volt. Miután akkoriban a győzelem 2 pontot ért, hazai siker esetén utolérte volna a Rába ETO-t a Ferencváros. Győri győzelem viszont a bajnoki címet jelenthette, hiszen az imponáló győri gólarány miatt a pontazonosság egyértelműen az ETO-nak kedvezett. Aztán Verebes József tanítványai úgy döntöttek: egyszerűbb, ha nem kell számolgatni...
A legendás csapatból Burcsát ezúttal a kispadra ültette a Mágus, így a Kovács - Csonka, Hlagyvik, Szijártó, Magyar - Hannich, Póczik, Mile - Szabó, Szentes, Hajszán összeállításban kezdett az ETO. A középpályás bokasérülés miatt nem volt ott a sípszónál, így ahogy az összeállításból is látszik, Mile Sándor lépett egy sorran előbbre.
A vezetést viszont a Fradi szerezte meg Szabadi révén a 12. percben, és a korabeli krónikák feljegyzése szerint az 1-0-ás hazai előny megérdemelt volt 45 perc játék után.
A félidőben azonban Verebes József váltott. Szíjártó kijött jobbhátvédnek, Csonka helyett pedig Burcsa állt be, aki szinte első labdaérintésre egyenlített. "A kispadon ülve sokminent észrevesz az ember, például azt is, miként lehet helyzetbe kerülni" - nyilatkozta a lefújás után a játékos, akinek a beállítása alapjaiban változtatta meg a meccs képét.
Az 55. percben Szentes révén már az ETO-nál volt az előny, majd egy rövid hazaadást Szíjártó László csípett el, hogy belője élete első - és mint utóbb kiderült legfontosabb gólját. 3-1 után gyors gólváltás következett, Pogány közelebb hozta a Fradit, de Hajszán is betalált, majd a házigazda még egy gólt szerzett, de a győzelmet már nem tudta megakadályozni. A 4-3-as vendégsiker tulajdonképpen az ETO bajnoki címét jelentette. A mieinknek ugyanis +51, a Ferencvárosnak +30 volt a gólaránya, így bár matematikailag még a Pécs ellen egy pontra szüksége volt Hannichéknak, valójában már bajnoknak tekinthette mindenki az ETO-t.
A szakadó esőben a Mágust a levegőbe dobálták a játékosok, ő pedig a megszokott stílusában csak annyit mondott: "azt hiszem bajnokhoz méltóan játszottunk, és bebizonyítottuk ismét, nem véletlenül rúgtunk ennyi gólt" A ferencvárosaik pedig elismerték: ezen a napon az ETO volt a jobb, ahogy Nyilasi Tibor még játékosként fogalmazott: tudatosabban, megfontoltabban és egységesebb csapatként megérdemelten nyert az ETO.
Történt mindez 1982. április 28-án.
