Isten éltesse Tanár Úr!
Ma ünnepli 75. születésnapját Keglovich László. Az ETO egyik legnagyobb legendája, aki játékosként, edzőként és vezetőként is szolgálta a klubot pályafutása során bajnoki címet, kupagyőzelmeket, olimpiát nyert, és tagja volt a BEK-elődöntőig jutó győri együttesnek. Nála több meccset senki sem játszott ETO színekben a nemzetközi kupában.
Keglovich László 1958-tól 15 éven át szerepelt az ETO-ban (Győri Vasas ETO), és tagja volt az első győri aranycsapatnak, amely 1963 őszén megnyerte a bajnokságot, majd 1964-1965-ös BEK kiírásban az elődöntőig jutott. 312 első osztályú mérkőzésen szerepelt, 28 gólt rúgott, az ETO-val 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben is megnyerte a Magyar Kupát. Tagja volt az 1968-as olimpiai válogatottnak, amely a mexikóvárosi olimpián aranyérmet szerzett.
„A harmadik olimpiára sikerült kijutnom, amit valószínű, annak is köszönhetek, hogy csatárból 1967-ben védő lettem. Szusza Feri bácsi látta, hogy gyors vagyok, technikailag képzett, az egymás elleni küzdelemben kemény is, miután ebben az időszakban lett nagy divat a felfutó hátvéd, azt mondta, menjek hátra. Így lettem jobbhátvéd. Tény, hogy nehéz volt bekerülni a csapatba. Sok jó játékos volt. Sokat számíthatott a jó teljesítmény is, hiszen a ’67/68-as bajnokságban az év eredményei alapján első lettem 7-es átlag fölötti eredményemmel.”
Az olimpián a magyar válogatott négy mérkőzést játszott és így lett bajnok. A Ghána elleni 2-2 után három győzelem következett: Izraelt 2 – 0-ra, Japánt 5 – 0-ra, a döntőben pedig Bulgáriát 4 – 1-re verte a csapatunk. „A döntő leginkább azért maradt emlékezetes, mert a bolgárok nem nagyon tudták elfogadni, hogy kikapnak. Már a mérkőzés előtt azért lobbiztak az ebédnél, hogy adjuk döntetlenre, és akkor két aranyérmet osztanak ki. Persze erről szó sem lehetett. Három játékosukat állították ki a mérkőzésen. Mint kiderült, mindenki kapott volna győzelem esetén egy kis házat.”
Keglovich László az olimpia után még 1973-ig volt aktív labdarúgó, karrierje végéig a Győri ETO csapatát szolgálta. Késöbb edzőként is kipróbálta magát, emellett testnevelő tanárként a Bercsényi Miklós Gimnázium diákjait oktatta. Legnagyobb sikerének azonban ezt az olimpiai aranyérmet tartja: „Az olimpia egy sportolónak a mindent jelenti. A legcsodálatosabb dolgot, amit elérhet. A sportoló minden vágya, hogy kikerüljön az olimpiára, és ha jól is szerepel, az már a csúcs.”