Lipták Zoltán: bírjuk a kiképzést
A héten a Nemzeti Sport újságírói több hosszabb riportot is készítettek Győrben. Ha valaki erről lemaradt, akkor itt most elolvashatja az egyik beszélgetést. Pietsch Tibor Lipták Zoltánnal beszélgetett még a hét elején.
- Túlélték?
- Úgy néz ki, túl vagyunk a nehezén – felelte megkönnyebbülten Lipták Zoltán, az ETO védője. – A Coach még a téli szünet azt ígérte…
- Bocsánat, kicsoda?
- A Coach! Miriuta Vasile azt kérte tőlünk, hogy Coach-nak vagy Misternek nevezzük. Eleinte nehezen állt rá a szánk, mára azonban megszoktuk. Ahogyan a többség, én is Coach-nak hívom, míg a légiósok inkább a Mistert használják. Nyilván a mindenkori edzőt megillető tiszteletről szól ez a történet, amivel nincs is probléma, sőt! Mindazonáltal egy játékosnak akkor is respektálnia kell az edzőt, ha tegezi.
- Szóval a Coach még a téli szünet azt ígérte, hogy…
- Durván meghajt minket a felkészülés során – eddig tartotta is a szavát. Az első két hét, mondjuk úgy, sűrű volt. Reggel fél nyolckor volt jelenésünk a pályán, nyolctól már futottunk, utána reggeliztünk, majd jött a délelőtti edzés, amit ebéd és pihenő követett, a napot pedig a fél hatkor kezdődő gyakorlás zárta. Sokat melóztunk, de ahogy elnéztem, senkinek nem ártott meg.
- Volt már része ilyen „kiképzésben”?
- Napi három edzéshez még nem volt szerencsém, ugyanakkor Szentes Lázárnál nyáron egy edzés volt, csakhogy az három és fél órán át tartott… Tavaly Horváth Ferencnél sem móka és kacagás jellemezte az alapozást, ám nem győzöm hangsúlyozni, noha sokan kötelező rosszként emlegetik ezt az időszakot, csak használ nekünk.
- A saját bevallása szerint a német mentalitást hazahozó Miriuta László jóvoltából a szigor és a rideg profizmus mennyire úr most Győrben?
- Ő az első edzőm, akinél az edzés olyannyira szent és sérthetetlen, hogy ha valaki csak kilencvenkilenc százalékban teszi oda magát, akkor másnap már nem kell jönnie. Az az egy-másfél óra nem szólhat másról, kizárólag fegyelemről, alázatról és munkáról. Előtte és utána viszont a Coach is ugyanúgy vevő a poénra, mint bárki más. Szerintem ez így is van rendjén.
- Mennyire okoz gondot, hogy a szakmai stábból nem mindenki beszél magyarul?
- Semennyire! Mert bár az egyik pályaedzőnk és az erőnléti edzőnk Romániából érkezett, angolul mindketten elboldogulnak, csakúgy mint a keret összes tagja, nincsenek hát kommunikációs problémák.
- Vagyis az angol dívik öltözőben?
- Nem. A Coach az első pillanattól fogva magyar szól hozzánk, a külföldiektől is megköveteli, hogy tanuljanak a nyelvünkön. Ha valamit nagyon muszáj, akkor azt lefordítják a légiósoknak, de a magyar a hivatalos nyelv.
- Korrekt.
- Az. Hozzáteszem, nálunk mindig is jó volt a közösség, azok sem klikkesedtek, akik esetleg nem beszéltek magyarul. Megfordultam már egy-két klubnál, de Győrben érzem magam a legjobban. Aki idejön, hamar beilleszkedik. Akinek netán gondja lenne, annak szívesen segítünk.
- A pályán is alakul a csapat?
- Magam is kíváncsian várom, mire leszünk képesek tavasszal. Egy biztos, erőnléti gondjaink nem lesznek. Az is biztos, hogy a gyenge ősz után össze kell kapnunk magunkat. Igaz, annál csak jobbak lehetünk, mint amilyenek a bajnokság első felében voltunk…
Forrás: Nemzeti Sport
