Bajzát nem bánja a győri éveket

Bajzát Péter 2005 júniusában igazolt a Rába partjára. A Loki-szurkolók egykori kedvence Németországból, az akkor még második ligás Oberhausen együttesétől tért haza, s meglepetésre nem korábbi klubját, a Debrecent, hanem az ETO-t választotta.

Gyorsan be is lopta magát a győri drukkerek szívébe, első teljes szezonjában már gólkirály lett, vezérletével harcolta ki a csapat az élvonalban maradást. Bajzáttal aztán  a 2007/2008-as bajnokságban 22 év után lett újra bronzérmes a csapat, így nemzetközi porondra is kiléphetett az ETO.

A sikert kisebb hullámvölgy követte, majd ismét jobb időszak következett: a Magyar Kupában egészen a fináléig masírozott a gárda. A csúfos kudarc pedig – ahogy arról már annyiszor írtunk – óriási fordulatot hozott a játékos és a győri klub életében.

– Kezdjük talán a legaktuálisabbal: biztossá vált, hogy Diósgyőrben folytatja  pályafutását? – fordultunk Bajzát Péterhez.

– A két klub már mindenben megegyezett, csupán nekem és a miskolci csapat vezetőinek kell megállapodnunk.   Ennek  részemről úgy érzem, nem lesz akadálya, szinte biztosra veszem, hogy Diósgyőrbe megyek.

 – Győrben kétszer lett gólkirály, bronzérmes volt, kupadöntőt játszhatott  a csapattal.  Még ha kissé keserű szájízzel is hagyja el az ETO-t, mindent egybevetve sikeres időszakot tudhat a háta mögött. 

– Ez így van, mindenképp pozitív az összkép. Nem bántam meg, hogy Győrt választottam. Amíg a csapatnál voltam, mindent megtettem a sikerért, amiben szerencsére volt is részem.  Tény, hogy járhattam volna talán jobban is, ha mondjuk fél évvel ezelőtt sikerül külföldre igazolnom, de nem vagyok elégedetlen a mostani helyzetemmel sem.

  – Meglepően sok – pontosan hét – edzővel dolgozhatott a négy és fél esztendő alatt Győrben.  Volt közülük, akihez közelebb állt?

 – Persze. Talán mert korábban is ismertük egymást, Pajkos Jánossal szívesen  dolgoztam együtt, de Csank János mentalitása is tetszett.

– Egervári Sándor irányításával huszonkét év után nyert az ETO bronzérmet a bajnokságban. A siker után azonban érthetetlenül megtorpant a csapat.

– Amennyire szerencsénk volt, amikor megszereztük a harmadik helyet, annyira lettünk balszerencsések a következő bajnokságban. Ennyi történt, előfordul néha ilyen pechszéria.  
 
– Az újabb edzőváltás után aztán úgy tűnt, minden rendbe jött. Huszonöt év után játszhatott a gárda újra kupadöntőt. Elárulja végre, mi történt azon a két találkozón?

– Nagyon rossz két napot fogtunk ki. Főleg az első mérkőzésen, hazai pályán játszottunk nagyon  rosszul.

–  A döntők  ön lett az egyik bűnbak. A  kupadöntő után Bajzát Péter beteg, sérült vagy kegyvesztett lett?

– Talán kicsit mindegyik. Bár semmilyen konkrét jelzést nem kaptam a kupameccsel kapcsolatban a klubom részéről azóta sem. Augusztusban szerződést hosszabbítottunk, el is kezdtem edzeni. Játszani szeretnék s mivel a hosszú kihagyás után külföldi csapat szóba sem jöhetett, örülök a diósgyőri lehetőségnek. Ahogy azt korábban is elmondtam, boldog vagyok, hogy Győrben játszhattam. Ha nem az ETO-ban futballoztam volna, akkor lehet, hogy nem lennék kétszeres gólkirály. Ezt pedig már senki nem veheti el tőlem. Ahogy azt az örömöt sem, amit találataimmal az ETO szurkolóinak szereztem. Szerencsére erre is volt példa, nem is kevésszer.

Szeitz Tibor

Forrás: kisalfold.hu