Négyen a gyõri kapuban
Kereken húsz éve adott számot a Foci címû hetilap, hogy az ETO szempontjából milyen elõnyös, példátlan helyzet áll fent kapus poszton. Négyen versenyeztek 1989. júniusában a háló õrzéséért, az akkor 28 éves Ulbert Tibor, a csapat nagy erõssége ugyanis olyan súlyosan megsérült, hogy – ahogy késõbb kiderült – csak a másodosztályban tudta folytatni. Ezért Zalaegerszegrõl szerzõdtették mellé a 33 éves Balázs Zsoltot, aki bunda ügybe keveredett és eltiltották. Ekkor a pécsiektõl kérték kölcsön a 22 éves Kovacsevics Árpádot.
A befutó a Szolnokról igazolt, erõs fizikumú, a kaput szinte betöltõ Boros Lukács lett, aki a tavasszal sokáig egyedüli kapusa volt a zöld-fehéreknek.
Második éve vagyok a Rába mentén, s ezt az időt zömmel a kispadon töltöttem el. Elkeseredett voltam. Nem éreztem bizalmat, bár mindig elismertem, hogy Ulbert Tibi jobb kapus, mint én. Mások keserve volt szükséges ahhoz, hogy rám süssön a nap. Tibi sérülése, Balázs Zsolt eltiltása után adódott egy lehetőség, s ezt igyekeztem megragadni. A bizonyításra elsősorban önmagam szempontjából volt szükség. Mondanom se kell, hogy most örülök. Mindent elkövetek annak érdekében: ne kerüljek ki! Harmincéves leszek. Ez egy kapusnál nem kor. Gondoljanak csak az olasz Zoffra, s másokra, akik negyvenévesen is védtek. Még nekem is van lehetőségem volt is A Foci című lapnak húsz éve így nyilatkozó Boros 1991-ig, Ausztriába történő eligazolásáig állt a győriek gólvonala előtt. Most pedig a már három éve a Gyirmót SE-nél védő fiára, Tamásra lehet a legbüszkébb.