Lipták jól ismeri Torghelle módszereit
Ma hosszabb beharangozót írt a Nemzeti Sport a mérkőzés előtt. A riportalany ezúttal Lipták Zoltán volt, Galambos Dániel, az NSO újságírója pedig elsősorban a Torghellével való párharc iránt érdeklődött.
- Már trenírozza magát a brusztra, amikor is Torghelle Sándorral kell összeakasztani a bajuszt?
- Miért, játszik?
- A jelek szerint egy félidőt minimum.
- Kellemetlen ellenfél, akivel szemben nem könnyű futballozni, de nem szoktam egy-egy játékosra készülni, egy egész csapattal meccselünk, nem csak egy emberrel. Amúgy olyan nagy problémát nem szokott jelenteni a találkozás.
- Ha most ezt Torghelle elolvassa...
- Az MTK-ra értettem, az utóbbi években rendre jól szerepelünk ellene. Sanyi természetesen harcos, kemény labdarúgó, próbálja terrorban tartani a védőket. Vannak, akikbe több csibészség szorult, másokba kevesebb, nem kérdés, ő melyik típus.
- És szereti az effajta párharcokat?
- Ha most azt mondom, igen, a kedvemre való az ilyen erőpróba, biztos rúg három gólt, úgyhogy maradjunk annyiban, ez is egy feladat, amit meg kell oldani.
- De azért vannak praktikái? Mondjuk, hogy a csintalanabb csatárnak csak a miheztartás végett már a meccs elején jelzi egy finom bodicsekkel, „Öreg, lehet itt erősködni, csak nem érdemes”.
- Sosem úgy készülök egy mérkőzésre, hogy előre eldöntöm, az ötödik percben alárúgok a csatárnak. Hogy aztán a meccs hevében mi történik, az egy másik kérdés, de hát a mi csatáraink is kapnak rendesen a másik oldal védőitől. Szeretek inkább a játékkal foglalkozni, hogy a saját teljesítményem minél jobb legyen, ami által remélhetőleg a csapaté is az lesz.
- Ami az ETO-ét illeti, az ősszel meglehetősen rapszodikus.
- Sajnos a szezon elején nagyon beragadtunk, hullajtottuk a pontokat, a hullámvölgyből úgy próbáltunk kimászni, hogy még többet, még keményebben edzettünk. Az utolsó három meccsünkön nem kaptunk ki, a két utolsót megnyertük, kiderül, hasonlítunk-e már a tavaszi énünkre. A három szezoneleji vereség valóban sok, önkritikusan be kell vallani, sok gólt is kaptunk, az egy ilyen széria volt, remélhetőleg végleg a múlté. Az is igaz persze, hogy az MTK egyénileg és csapatként is jó képességű, hogy nem lesz könnyű meccs, az biztos, ettől még a három pont itthon tartása vezérel bennünket.
- Mennyire szeret egy ilyen, inkább játszós csapat ellen futballozni?
- Mindig jobb és könnyebb egy olyan társaság ellen játszani, amelyik nem áll be védekezni, amikor előttünk is nyílik terület. Remélem, ebből azért profitálunk.
- Csakhogy abban a játszós csapatban akad néhány gyors ember. A sebességbeli fölényt kompenzálandó megvan a receptje?
- Ha Torghelle Sanyi játszik centert, azért nem feltétlenül van meg az a fölény.
- De ha a szélsők vezetik önre a labdát?
- A játékunk olyan, hogy senki ne maradjon ott egy az egyben ellenfelével, amúgy pedig a mi NB I-ünkben nincsenek olyan villámgyors emberek, akiktől olyan borzasztóan tartani kéne.
- Az ETO-tól kell annyira, mint tavasszal?
- Nagyon remélem.
- És harcolhat ugyanúgy a bajnoki címért? Mert egyfelől a hazai szinten remek játékoskeret révén méltán pályázhat aranyéremre, másfelől viszont az önök gyenge rajtja és a Videoton hibátlan produkciója miatt tetemes, tizennégy pontos a fehérvári előny. Még ha egy meccs fórban is vannak a piros-kékek.
- Egyetértek, nekünk a bajnoki címért kell versengenünk. Ha behúznánk az elmaradt mérkőzésünket, valamelyest csökkenne is a Videoton előnye, de tény, még akkor is jócskán vezetne. De nem mondtunk le az elsőségről, és azért azt sem árt megjegyezni, a Vidi nyolcból hatszor otthon játszhatott, a tavasszal, idegenben biztosan nehezebb dolga lesz, és ki tudja, ők is kerülhetnek hullámvölgybe. Mindenesetre képes arra az ETO, hogy bajnok legyen.
Forrás: Nemzeti Sport
