Rudolf Gergely nagyszerű formában
Az átlagosnál jobb színvonalú, eseménydúsabb mérkőzésen a Győri ETO szombaton 3–2-re győzött Nyíregyházán, és bár a közösbe valamennyi győri labdarúgó beletette a maga részét, a mezőny legjobbjának egyértelműen Rudolf Gergely bizonyult - olvasható a mai Nemzeti Sport visszatekintése a szombati mérkőzés kapcsán. "Amikor a helyzet úgy kívánta, a huszonkilenc esztendős támadó egészen a saját kapujának az előterébe ment vissza labdáért, tulajdonképpen csak azt az ellenfelét nem cselezte ki, akivel nem találkozott, és nem csak hogy remek paszokkal szolgálta ki társait, de csapat első két találata is a nevéhez fűződik. Klasszisteljesítmény nyújtott, ám amikor a találkozó másnapján ezzel szembesítettük, mi több, azt találjuk mondani, hogy győri mezben talán ez lehetett a legjobb mérkőzése, ő inkább a társak szerepére, fontosságára hívta fel a figyelmet." - írja Zombori András sportújságíró a bevezetésében, akinek a kérdéseire természetesen az érintett, Rudolf Gergely válaszolt.
„Több jó meccs van már mögöttem az ETO-ban, de ettől még jó érzés, hogy Nyíregyházán a csapatnak és nekem is kijött a lépés. Sokszor kerültem oda a kapu elé, de ehhez az is kellett, hogy Windecker József, Pátkai Máté vagy éppen Djordje Kamber a középpályáról jó ütemben passzoljanak felém. Egybként nem érzem úgy, hogy kimondott tiszta ziccereim lettek volna, ezért is örülök a két gólomnak. Azt azért sajnálom, hogy még az első félidőben nem vettem észre, Priskin Tamás nem egyedül érkezik a kapu elé, hanem egy védő is ott van mögötte, ugyanis ha ezt észlelem, akkor alighanem pontosabban passzolok. A lényeg, hogy sok helyzetet kialakítva nyerni tudtunk, de egyet kell értenem, a vezetőedzőnkkel, Horváth Ferenccel: ez a párharcot a hatvanadik-hetvenedik percre már el kellett volna döntenünk. A találkozó vége „melegre” sikerült, de ez annak is betudható, hogy a helyzetkialakításból valamennyien kivesszük a részünket, ilyenkor fellazulunk, és így nagyobb terület adódik az ellenfél előtt.”
A szombati mérkőzés kezdete előtt mintegy negyven perccel fültanúi voltunk annak a beszélgetésnek, amikor a már szerelésben lévő Rudolf Gergely megemlíti az oldalvonal mellett álló Horváth Ferencnek: bizony, tizenhat évvel korábban ezen a pályán szemtanúja volt annak a Magyarország–Litvánia találkozónak, amelyen az ETO vezetőedzője is pályára lépett, sőt, egy parádés megmozdulással vétette nagát észre.
„Talán az volt az első válogatott meccs, amit először láttam, és megmaradt bennem, ahogy ejtőernyővel hozzák a találkozó labdáját, Hrutka János lövi szabadrúgásból a győztes gólt, és hogy Horváth Ferenc az egyik szögletzászlónál fél tréden állva miként tartja meg a labdát... Az edzőnk jó kapcsolatot ápol velünk, labdarúgókkal, ezzel azonban nem élhetünk vissza. A bajnokság eleje ugyan nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, azoban a keretünk nem sokat változott, ugyanúgy akarjuk a sikert, mint a tavaszi menetelés idején. Tény, a Videoton elhúzott tőlünk, de az előző bajnokságban a Debrecennel kapcsolatban is ez volt a helyzet, és aztán majdnem aranyérmesek lettünk. Csiszolódunk folymatosan, nem ijedünk meg a kihívástól, fontos, hogy újra azon az úton induljunk el, amelyen tavaly haladtunk.”
Forrás: Nemzeti Sport
