És ha még a helyzeteinket is berúgnánk...
A legutóbi két befejezett bajnoki mérkőzésünkön 7 gólt szerzett a csapat, ami dícséretes, ugyanakkor még könnyebb győzelmetek arathattunk volna, ha a helyzeteinknek lagalább a felét értékesítjük. Ez ma sem sikerült, de ettől fügetlenül a három pont volt a legfontosabb. Így értékelnek az edzők:
Horváth Ferenc: - Különleges játékot űzünk. Agyonnyerjük a meccset, és izgalmassá tesszük. Rengeted helyzetünk volt most is, már a 60-70 percben vége kellett volna lennie a találkozónak, ehhez képest még izgulnunk kellett. Nem tudom, miért van, de nagyon nem tetszik. Nem tudok sajnos gólt rúgni a játékosaim helyett. Nem lehet ennyi helyzetet büntetlenül kihagyni. A labdarúgóknak kell változtatni, nekünk se segített senki. Ha lőttük a gólokat játszottunk, ha nem, akkor kimaradtunk. Nem tudom, hogy az önbizalom hiánya, vagy éppen a túl sok önbizalom teszi. Azért azt hozzá kell tennem, hogy örülök a sikernek.
Csábi József: - Mit mondjak… 3-1-nél megijedtem, mivel több sebből vérzünk, ráadásul Balogh János rosszul érezte magát, ezért a félidőben még cserélnem is kellett. Ami egyrészt a kapus elvesztését jelentette, másrészt gazdálkodnom kellett a cserékkel, így nem tudtam úgy frissíteni, ahogy szerettem volna. Büszke vagyok a csapatomra, főleg a második félidőben mutatott játék miatt. Sajnos buta gólokat kaptunk, ebből pedig már nem tudtunk visszajönni. Pontok kellenek, így bosszús vagyok. Megint nem kezdtünk jól, korán gólt kaptunk, ami azért rémisztő egy olyan kaliberű csapat ellen, mint a Győr. Abból is jól látszik az ETO ereje, hogy kiket tudott becserélni a kollégám. Látni kell, hogy nagy a különbség például financiálisan is a két klub között, de ezt sikerült eltüntetni a pályán, amely azonban sajnos kevés volt ma a ponthoz.
