Isten éltesse Karcsi bácsi!
A modern labdarúgás első magyar sztárbírója, Palotai Károly ma ünnepli 79. születésnapját. Már attól is páratlan egyéniség volt a nagy bírók között, hogy futballistaként olimpiai bajnok és ismert játékos volt, de a teljesítménye miatt is a futballtörténelem egyik legnagyobb játékvezetőjeként tisztelik még napjainkban is szerte a világon. Az ETO legendájáról pár éve Papp Győző írt könyvet, most ebből idézünk pár gondolatot, egyben kívánunk boldog születésnapot Karcsi bácsinak!
Futballistaként 1955-ben Békéscsabáról igazolta le a Győri ETO. „Ma is előttem van a kép, ahogy ballagtam a csabai pályaudvaron. Amikor felültem a vonatra, és elindultam az ismeretlenbe – nem szégyellem –, megindultak a könnyeim" – vallja magáról.
Az ETO-val 1963 őszén megnyerték az egyidényes magyar bajnokságot, majd sikeresen szerepeltek a Bajnokcsapatok Európa Kupájában is.
„Nekünk akkor már befejeződött a szezon, amikor a Ferencváros még Dorogon játszott egy elmaradt mérkőzést. Szuromi Tóninak egy életre hálásak lehetünk, hiszen az ő góljával a Dorog 2–1-re legyőzte a Ferencvárost és ezzel bekövetkezett az, amire csak kevesen számítottak: bajnokok lettünk. Később a Bajnokcsapatok Európa Kupájában sem vallottunk szégyent, hiszen bejutottunk a legjobb négy közé. Ezt a teljesítményt azóta magyar csapat csak egyszer tudta megismételni."
Az olimpiai válogatott csapatkapitánya volt 1964-ben, a tokiói döntőben azonban sérülése miatt nem léphetett pályára. A japán szervezők viszont csak a finálé huszonkét játékosának adtak aranyérmet, így ő nem kapott. A győri szurkolók kezdeményezésére – a megfelelő engedélyek beszerzése után – azonban megcsináltatták számára az azóta is oly becses medált.
Harmincon túl már gyakrabban volt sérült, ezért úgy döntött, szögre akasztja a futballcsukát, a zöld gyeptől viszont nem akart elbúcsúzni.
„A freiburgi profiskodás alatt megtanultam németül, a hazatérés utáni kényszerpihenő alatt pedig letettem a játékvezetői vizsgát. Nem azzal a szándékkal kezdtem el a játékvezetést, hogy majdan eljussak az NB I-be vagy a nemzetközi porondra: egyszerűen örültem neki, hogy a pályán és edzésben maradhattam, és a hétvégeken mégis együtt lehettem a családdal. Sokat köszönhettem Zsolt Istvánnak és az MLSZ akkori vezetésének. Gyorsan lépdeltem előre ugyanis a ranglétrán, már háromévi működés után tagja lettem a FIFA-keretnek. Csodálatos élményekben volt részem az alatt a több mint tíz év alatt, amíg nemzetközi szinten bíráskodtam. Világ- és Európa-bajnokságok, valamennyi európai kupa döntője szerepel a tarsolyomban. Sok mindent elértem, és kicsit nagyobb szerencsével talán nem csak tartalék játékvezető lehettem volna az 1978-as vb döntőjén. Igaz, előtte én kaptam azt az emlékezetes argentin–brazilt, amit még ma is csodálattal emlegetnek a szurkolók."
Pályafutása után egy időszakban tagja volt a FIFA Játékvezetői Bizottságának, és ez a magyar labdarúgás szempontjából egy jelentős fejezetnek bizonyult. Palotai Károlynak ugyanis jelentős érdemei voltak abban, hogy Puhl Sándor vb-döntőt vezethessen az Egyesült Államokban.
„A nemzetközi labdarúgás vérkeringésében játékvezető ellenőrként dolgoztam hosszú éveken át, de a kor előrehaladtával egyszer mindent be kellett fejezni. Napjainkban már csak a nyúli kertemben pihengetek, a család, az unokák töltik ki az időmet. Az ETO Parkban és a televízió képernyője előtt azért figyelemmel kísérem a futball történéseit is."
Névjegy
Név: Palotai Károly
Született: Békéscsaba, 1935. szeptember 11.
Pályafutása játékosként: Békéscsabai Előre (1950–1955), Győri ETO (1955–1956), Freiburg (1956–1958), Győri ETO (1959–1967).
Eredményei: olimpiai bajnok (1964), magyar bajnok (1963. ősz), MNK-győztes (1965, 1966, 1967). NB I: 171 mérkőzés/45 gól. Olimpiai válogatott: 15/2, B válogatott: 8/1 gól, Budapest-válogatott: 3, egyéb válogatott: 13.
Pályafutása játékvezetőként: NB I: 1969–1984: 215 mérkőzés, FIFA-bíró: 1972–1984: 27 válogatott mérkőzés, 3 olimpia (1972, 1976, 1980, utóbbin tartalék), 3 vb (1974, a döntő tartalék bírója, 1978, 1982), 2 BEK- (1976, 1981), 1 KEK- (1979), 1 UEFA- (1975), 1 Szuperkupa-döntő (1978). A FIFA instruktora (1985–1998), FIFA játékvezető ellenőr (1985–1998), UEFA játékvezető ellenőr (1985–2005), FIFA Játékvezetői Bizottság tagja (1990–1994). MLSZ JB alelnöke (1990–2006).
Elismerései: Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964), Népsport-kupa (1979, 1980, 1981), Aranysíp (1982), Aranyjelvény (1979, 1984), Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozata (1986), Bauer Rudolf-sportdíj (1994), Szent László-díj (1996), 100 éves MLSZ jubileumi emlékérme (2001), Győr díszpolgára (2012).
