A pápaiak elégedettek az egy ponttal

Horváth Ferenc: - Egy nálam sokkal jobb edző azt mondta, hogy egy edző a 16-ostól a 16-osig tudja megszervezni a csapatát, onnantól kezdve már kvalitás dolga. Annyi helyzetet kihagytunk, pedig egész héten ezen dolgoztunk, tehát én ugyanolyan felelős vagyok, hogy ezek a helyzetek kimaradtak. Mondom ezt annak tükrében, hogy olyan helyzet is volt, hogy négyen vittük a kapusra a labdát, ez az én felelősségem is. Nem nagyon tudom, hogy van az, hogy hetek óta kidolgozunk rengeteg helyzetet, és nem tudunk berúgni egyet sem. Az ilyen jellegű esőzés és talaj a romboló csapatnak kedvez, az építkező csapatnak sokkal nehezebbé teszi a mérkőzést, de alkalmazkodni kell ehhez is, egy ilyen mérkőzést meg kell nyerni. A mentalitásra nem lehet panasz, de szeretnék most már nem mentálisan jó, hanem győztes játékosokat a pályán látni. Hogy a szerencse visszapártoljon mellénk, nagyon sokat kell tenni, meg kell dögleni a pályán.

Mátyus János: - Nem vagyok szomorú az egy pont miatt. Nyilván minden meccsen győzni szeretnénk, de olyan különbség van a két csapat lehetőségei között, hogy az iksszel feltétlenül elégedettnek kell lennem. Többet hozott ki magából a csapat, mint amit tud, olyan küzdeni tudásról tettünk tanúbizonyságot, ami egészen elképesztő szerintem. Minden labdáért, minden méterért és centiméterért megküzdöttünk, csúsztunk-másztunk, és eltüntettük a két csapat közötti különbséget. Hatalmas boldogságot érzek most. Amikor Pápára érkeztem, azt ígértem, hogy lehet, hogy nem fogunk látványosan játszani és dominálni, de hogy a csapatom az utolsó leheletéig küzdeni fog, ez eddig így is volt, ha nem így lett volna, én lennék a felelős.