Az emlékezés szavai II.
Folytatjuk a visszaemlékezést Pozsgai Lajosra. Csapatunk legendás játékosának társait, edzőit kértük arra, hogy mondják el néhány mondatban, hogy emlékeznek a kiváló védőre.
Palla Antal
Ha jól emlékszem, akkor 1962-ben ismerkedtünk meg, egyszerre kezdtünk el játszani az ETO-ban és együtt jártuk végig a szamárlétrát a csapatban. Mindig is nagyon kedves és sportszerű ember volt és nagyon jó barátok voltunk. Együtt játszottunk akkor is, amikor 1979-ben Magyar Kupát nyert az ETO FC. Emlékszem arra a mérkőzésre, mert nekem is jól ment a védés, de Lajosnak még jobban ment a játék, így tudtuk legyőzni a Ferencvárost.
id. Somogyi József
Amikor Orbán Árpád abbahagyta a játékot, nem volt igazi középső védő a csapatban. Lajost próbálták ki azon poszton, így került be a csapatba. Az első mérkőzések kicsit gyengébben sikerültek, de pár nehéz meccs után belejött, és kiválóan megoldotta a feladatot. 1974-ben együtt lettünk bronzérmesek. Akkoriban az nagyon nagy dolognak számított, hogy egy vidéki csapat odafért a legjobbak közé, mert akkor nagyon erősek voltak a pesti csapatok. Majdnem bajnokok is lettünk, de három meccsel a vége előtt az Újpesttel találkoztunk. Nagy tétje volt a meccsnek, ha kikapunk nincs dobogó, de ha nyerünk, akkor közel került volna a bajnoki cím is. Végül döntetlent játszottunk, így maradtunk a harmadik helyen a végén. Lajos egy fantasztikus csapattárs volt és nem csak játékosként, de emberként is, jóban-rosszban lehetett rá számítani.
