Nem először triplázott

 

– Mozgalmas tizenhárom perced volt. Minden labdaérintésedből gól született? 

 

– Majdnem. Az elsőből betaláltam, a másodikból is közel jártam hozzá, de a gólvonalról kivágták a labdát. Utána volt azért pár lekészítésem és csúsztatásom, majd jött két újabb találat.

 

– Gondolom, azért az edződ nem feltétlenül azzal küldött pályára, hogy Zolikám, kapsz húsz percet, fordítsd meg egymagad a meccset…

 

– Erre még ő sem számított. A találkozó előtt megbeszéltük, hogy sokat játszottam mostanában, ezért pihentet, de amikor beállok, tegyem oda magam.

 

– Odatetted. Azért a teljes szezont nézve nem volt mindig ennyire meggyőző a teljesítményed.

 

– Ősszel, az U21-ben jól ment, azért is kerültem fel az NB III-as keretbe. De valóban, nem vagyok teljesen elégedett. Volt ennél jobb szezonom már. Hiányoznak a gólok.

 

– De most akár lendületet is vehetsz!

 

– Ebben bízom én is. Remélem, beindulok és a következő négy fordulóban további gólokat szerzek.

 

– Ha jól sejtem, most picit jobban rá is tudsz koncentrálni az edzésekre, érettségi szünet révén.

 

– Nincs szünetünk. Az érettségi idejében edzünk, és délután megyünk suliba. Egyébként szívesen cserélnék a most vizsgázókkal.

 

– Hogyhogy?

 

– Túllennék rajta.

 

– Pedig mások rettegnek tőle. Ennyire jól megy a tanulás?

 

– Közepesen. Van, amikor rosszabbul, de olyankor mindig összeszedem magam.

 

– Nem lehet egyszerű összeegyeztetni a sporttal.

 

– A Fehér Miklós Gimnáziumba járok, ott a napirendet az edzésekhez igazították.

 

– Szabadidő?

 

– Nincs sok. Hétvégéken hazamegyek Kerepesre, akkor találkozom a barátnőmmel is. Ezen kívül pont annyi időm van, hogy ki tudjam pihenni magam a következő programra vagy napra.

 

– Miért éri meg?

 

– Először is a játék öröme miatt. Aztán, amit el lehet érni tehetséggel és megfelelő mennyiségű munkával. Mindennek meglesz előbb-utóbb a maga gyümölcse, akár itthon, akár külföldön fut be az ember.

 

– Vagy a válogatottban, hiszen közeleg az U19-es Eb. A törököknek te is gólt rúgtál a Panchóban.

 

– Jó úton halad a csapat. Most jönnek az egyre erősebb ellenfelek.

 

– Mire lehettek képesek?

 

– Jó eredményre.

 

– Az mit takar?

 

– Érmet. Elsősorban nyerni szeretnénk természetesen, de szerintem mindenki, beleértve a szurkolókat is, már a dobogóval is meg lenne elégedve. Amivel kijutnánk az U20-as vébére is, ott pedig lehet ismételni.

 

– Ha már szurkolók… Itthon fogtok játszani, Újpesten és Felcsúton. Teltházra számítasz?

 

– A Panchóban mindenképp. De remélem, hogy a Szusza is megtelik. Óriási erőt adhat nekünk a közönség, nagyon fontos lesz a szurkolók segítsége.

 

– Várod már?

 

– Nagyon. A bajnokikra is annak tudatában készülök, hogy minden egyes meccsen az Eb-n kapott szerepem a tét.

 

– A gondolattal kacérkodsz, hogy a tornán rengeteg külföldi klub játékos-megfigyelője ott lesz?

 

– Szoktam rajta elmélkedni, és több edző is mondta már, hogy emiatt is fontos lesz a jó teljesítményünk. Hatalmas kiugrási lehetőség.

 

– Vagy akár az ETO felnőtt keretébe is megnyithatja előtted az utat…

 

– Bízom benne, hogy ha jól játszom, akkor már nyáron odakerülhetek.

 

– Ugorjunk picit vissza a múltba. Hogyan jött a foci?

 

– Negyedik születésnapomra azt kaptam a szüleimtől ajándékba, hogy levittek az első edzésemre.

 

– És örültél az ajándéknak?

 

– Persze! Rögtön megtetszett, és azóta is imádom. Gödöllőn kezdtem, az MTK-ban folytattam, de onnan elkívánkoztam.

 

– Miért?

 

– Nem jöttem ki a csapattársakkal és az edzővel sem. Aztán jártam próbajátékon Szombathelyen, majd Győrben, ahol rögtön az első meccsemen nyertünk 2-0-ra az én duplámmal. Le is igazoltak.

 

Forrás: www.utanpotlassport.hu