Kulcsember lehet ma is Nemanja Andric
A házi góllövőlista éllovasa jelenleg Nemanja Andric. A csatárhat gólt szerzett, hármat kezdőként a Paks, a Pápa és a Puskás Akadémia ellen, és hármat csereként beállva - a Haladás, az MTK és az Újpest ellen. Huszontötször lépett pályára a szezonban - kilencszer kezdőként, tizenhatszor csereként. Szurkolóink egyetértenek abban, ha éppen beállni készül, biztos, hogy történni fog valami. Szarvas János óta nem volt ugyanis ilyen hatákony cserejátékosa az ETO-nak. Azóta viszont már eltelt 15 év. A Nemzeti Sportban Pietsch Tibor beszélgetett a csatárral.
- Júliusban lesz két éve, hogy Győrbe igazolt. Megszokta, megszerette?
- Nagyon is. Amilyen szép, olyan nyugodt városba költöztem, arról nem szólva, hogy a klub remek feltételeket biztosít. Ha nem úgy megy a játék, ahogyan szeretném, csak magamnak tehetek szemrehányást, mert itt tényleg minden adott ahhoz, hogy a futballra koncentráljak.
- A magyar nyelvleckékre jut ideje?
- Már sok mindent megértek. Ha netán gondom van, mint a kirakós darabjait, úgy rakosgatom össze a szavakat – előbb vagy utóbb összeáll a kép. Szerencsére a csapatban jóformán mindenki elboldogul angolul, így nevezhetjük azt a hivatalos nyelvnek, de bevallom, azt sem bánom, hogy néhány honfitársammal az anyanyelvemen is társaloghatok.
- A statisztika is beszédes: arról árulkodik, hogy a második szezonja jobban alakul, mint az első. A személyes tapasztalatai alátámasztják a számokat?
- Igen! Amúgy örülök, hogy szóba hozta a statisztikát, mivelhogy képben vagyok a különböző kimutatásokat illetően… Nézzük csak: tavaly ugyan huszonegy bajnokin is szóhoz jutottam, mindössze hétszázötvenhárom percet tölthettem a pályán, ami, ugyebár, nem sok. Amint a három gólom sem volt az. Idén huszonöt fellépésnél tartok, tizennyolc perc híján ezerkétszáznál járok, és ha maradéktalanul nem is lehetek elégedett a hat gólommal, már megdupláztam az előző évi termést. Vagyis nem rossz a helyzet – de remélem, lesz még jobb is.
- Szebb már nem biztos: múlt vasárnap gyönyörű gólt szerzett az Újpest ellen.
- Ennél fontosabb, hogy három pontot ért! Azt hittem, Rudolf Gergely hamarabb lepasszolja nekem a labdát, de mint kiderült, végül a legjobb pillanatban tette. Ahogy átvettem, a fejemben már lepörgött, milyen csellel próbálkozom meg, és miután bejött, már azt néztem, melyik sarkot vegyem célba. A hosszú tűnt üresnek, el is lőttem arra a labdát, de ahogy gurult, úgy éreztem, a kapufáról kipattan. Hála istennek, tévedtem: bepattant.
- Horváth Ferenc azzal állította be, hogy döntse el a meccset?
- Csupán azt kérte tőlem, hogy mint mindig, ezúttal is hozzam ki magamból a maximumot.
- Hallotta a szakvezető mérkőzést követő nyilatkozatát, miszerint Nemanja Andric olyan típusú játékos, aki csereként hasznosabb, mint kezdőként. Egyetért vele?
- Szerintem akkor is tudnék segíteni a csapaton, ha az elejétől fogva játszanék, de az edző döntését elfogadom és tiszteletben tartom. Érzem, hogy Horváth Ferenc bízik bennem, és ez elég nekem.
- Azért, feltételezem, nem bérelne ki magának a kispadot.
- Mutasson nekem egyetlen olyan futballistát, aki csere akar lenni! Természetesen én is többet szeretnék játszani, már csak azért is, mert tudom, hogy a pályafutásom nem tart örökké, és amíg csak lehet, kiélvezném minden egyes pillanatát. Előfordul persze, hogy csalódás is éri az embert, nekem mégis az a benyomásom, hogy a futball több örömöt ad, mint bánatot. A tavaly bajnoki címünk például életem eddigi huszonhat évének legszebb élménye. Nyilván azért is, mert azt megelőzően még sosem voltam aranyérmes.
- Lát arra esélyt, hogy még a nyár előtt egyről a kettőre juthat?
- Nincs olyan ETO-játékos, aki ne hinne a címvédésben! A matekozást ellenben meghagyjuk másoknak, nem is foglalkozunk azzal, hogy a Debrecen esetleg hol veszíthet pontokat. Egy dolgunk van: a hátralevő négy mérkőzésünket megnyerni! Ha így történik, ám az mégsem bizonyul elegendőnek az elsőséghez, akkor előbb gratulálunk a bajnoknak, majd emelt fővel lelépünk a színről.
Forrás: Nemzeti Sport
