Győztes gól a 93. percben
Szinte egymásnak adták a kilincset a sajtóórán az újságírók Varga Roldandnál - interjút készített csatárunkal az nb1.hu, a rangado.hu és a Nemzeti Sport is. Előbbi kettő már olvasható a két honlapon, utóbbi pedig a tegnapi újságban jelent meg. Ezt idézzük most, Zombori András riportját.
- Emlékszik a pillanatra? A labda Kalmár Zsoltnál van a tizenhatos oldalvonalánál, Varga Roland pedig a büntetőterületen belülre lépve felemelt kézzel int a csapattársának…
- Az biztos, hogy Kalmár Zsolt érdemei elvitathatatlanok a gólomban – felelte a KTE elleni 2–1-es győzelem másnapján a győztes találat szerzője, Varga Roland. – Egyrészt pazarul vette át a labdát két kecskeméti védő között, másfelől olyan pontosan adott középre, hogy nekem már nem volt nehéz dolgom. Amikor láttam, hogy a fejesem után a hálóban van a labda, hatalmas kő esett le a szívemről. Görcsös voltam, hiszen az utóbbi időben hiába voltak helyzeteim, hiába csináltam a mezőnyben jó dolgokat, egyszerűen képtelen voltam a hálóba találni.
- Az előző bajnokságban remekül futballozott, tizenkét góljával sokat tett azért, hogy az ETO harminc év elteltével ismét bajnoki címet ünnepelhessen. A mostani idényben négy találatnál jár: sokat agyalt az elmúlt hetekben azon, hogy miért maradnak el a gólok?
- Nem igazán tudom, hogy mi volt a probléma. A koncentrációm rendben volt, próbálkoztam becsülettel, talán csak a szerencse nem áll mellettem. De bízom benne, hogy a vasárnapi gól sok mindent megváltoztat.
- Meglepte, hogy a Kecskemét ennyire megnehezíti a dolgukat?
- Az edzőnk, Horváth Ferenc felhívta a figyelmünket arra, hogy nehéz párharcra számíthatunk. Tisztában voltunk vele, szervezett ellenfél érkezik hozzánk, persze, nem úgy terveztük, hogy majd futni kell az eredmény után. Szerencsére a KTE nem azt a harcmodort választotta, hogy az előny megszerzése után tíz emberrel védekezik, hanem futballozni akart, és ez azért megkönnyítette a dolgunkat.
- A vállalkozó kedvét nem érhette kritika: Vukasin Polekszics már a harmadik percben bravúrral védte a szabadrúgását, de akadt olyan kísérlete is, amelyből bedobás lett. Ez utóbbit még véletlenül sem kritikaként említjük…
- Akkor droppból kellett elvállalnom a lövés, és sajnos a labda leperdült a lábamról. Aztán még az első félidőben volt egy remek támadásunk, amikor Rudolf Gergely indítottam, ő visszagurított, a lövésem pedig keresztbe elment a kapu előtt. A szerencse itt sem állt mellettünk, hiszen Nikola Trajkovics még bele tudott „szúrni” a labdába, ám így sem lett gól belőle. Aztán amikor a második játékrész elején is mellé lőttem Rudolf Gergely passza után, sok minden lejátszódott bennem. Arra gondoltam, hiába jövök-megyek, egyszerűen semmi sem jön össze. Így utólag persze boldog vagyok, hiszen nyertünk – ez a legfontosabb –, eredményes is voltam, de valahol bosszant, hogy akár három góllal is zárhattam volna a mérkőzést.
- Emlékszik arra a Rudolf Gergely fejesre, amely a kilencvenedik percben centikkel kerülte el a kecskeméti kaput?
- Ne is mondja… Amikor láttam, hogy a beadásom után a csapattársam mellé fejeli a labdát, azt mondtam magamnak: ha már nem sikerül betalálnom, legalább gólpasszt adhatnék. De hogy még az se jöjjön össze…?
- A hátrányuk immár csak öt pont az éllovas DVSC-Teva-val szemben. Elképzelhetőnek tartja, hogy az ETO hibátlan mérleggel zárja az idény hátra lévő részét, a Loki ugyanakkor kétszer is megbotlik?
- A futball azért is szép, mert bármi megtörténhet. A Debrecen erős csapat, de még nincs lefutva a bajnokság. Tudtuk, hogy nekünk le kell győznünk a Kecskemétet, de ez akkor is így lett volna, ha az éllovas szombaton nem marad pont nélkül a Hungária körúton. Senki sem számított arra, hogy Kondás Elemér együttese öt gólt kap majd az MTK ellen, de arra sem, hogy korábban mi öt gólt kapunk hazai pályán a Pécstől. Öt ponttal le vagyunk maradva, nem a mi kezünkben van a sorsunk, de megpróbálunk sorozatban nyerni, aztán majd meglátjuk, ez mire volt elegendő.
Forrás: Nemzeti Sport
