Két bajnokcsapatunk is kapott ötöt
A tegnapi meccs után sokan kérdezik: mikor kapott utoljára csapatunk öt gólt a bajnokságban. Nos nem kell messze kutatnunk emlékeinkben, hiszen a tavalyi, bajnoki címet hozó szezonban éppen Horváth Ferenc akkori csapata, a Kecskemét mért ránk hasonló csapást. Az előzmények is hasonlóak voltak, hiszen a hazaiak számára szinte tét nélküli volt a meccs, míg nekünk a bajnoki cím szempontjából nem volt mindegy a végeredmény, ráadásul Pintér Attilának ugyanúgy meg kellett bontani az állandó védelmet (Takács és Völgyi kiválása miatt három középső védő szerepelt egyszerre, de aztán Hadot hamar lecserélte a vezetőedző, aki azóta nem is játszott bajnoki meccset az ETO-ban). Az ETO ott is mindent megtett a győzelemért, de ahogy a pécsiek, úgy akkor a kecskemétiek számára is minden bejött, miközben a mieink hiába domináltak, kimaradt minden ziccer vagy nagyobb helyzet.
Az elmúlt 40 évben egyébként ez volt a 25. alkalom, hogy a csapat legalább öt gólt kap egy meccsen - érdekes módon a leggyakoribb végeredmény éppen a 2-5. A meccsek csaknem felét - 11 találkozót - éppen ilyen veszítettünk el, mint tegnap.
Bármily meglepő, a legtöbbször éppen Verebes József irányítása alatt. A nyílt támadójáték - ahogyan azt Horváth Ferenc együttesétől is láthattuk - számtalan helyzetet hozhat nemcsak az ellenfél, hanem a saját kapunk előtt is. A Mágus első bajnoki címénél Szombathelyen szaladt bele a késbe - a Haladás 5-1-re nyert - majd az azt követő 4 évben további négy alkalommal járt hasonlóan, igaz, szinte mindannyiszor idegenben. 1984-ben a Vasastól kaptunk ki 6-2-re, 1985-ben pedig a Fradi kétszer, a Vasas egyszer rúgott nekünk ötöt (2-5, 0-5, 4-5) volt a végeredmény. Utóbbira nagyon sokan emlékezhetnek, ez volt az a győri meccs, amikor 26 ezer néző előtt Hannich két gólja mellett további 2 öngólt rúgott az FTC, de ez is kevés volt a sikerhez.
Hazai pályán utoljára 2006. május 28-án kaptunk öt gólt - Vincze Ottó és Szabó Zsolt szépítésével alakult ki a végeredmény az Újpest ellen, 1996-ban a Ferencváros nyert ilyen arányban (Urban és Lazar a gólszerzőink), 1994-ben pedig egy parádés meccsen a győri szurkolók vastapsa mellett vonulhattak az öltözőbe a békéscsabai játékosok, hogy aztán a fél gárda nemsokára már Győrött folytassa pályafutását (Klausz és Popescu góljaival lett itt is 2-5, míg a túloldalon, Csató, Fodor, Váczi és Szarvas parádézott)
A tegnapi meccs tehát ebbe a sorba illik, bízunk abban, hogy ezzel ebbe a szezonba is kipipáltuk ezt a helyzetet, és a továbbiakban a csapatnak több szerencséje is lesz. A csapatban és az új játékrendszerben érdemes bízni, ezt támasztja alá a mindig kritikus Hajszán Gyula véleménye is. Legendánk mint mindig, most is a rangado.hu-n osztotta meg észrevételeit a találkozó után, ebből jöjjön most egy hosszabb részlet:
"Számítottam rá, hogy nagyon jó meccs lesz, de arra nem, hogy ennyire... Mindkét csapatnak köszönhető, hogy így alakult. Pécs alapvetően azért győzött, mert az első tíz percben a két adódó lehetőségét belőtte. Az első szerencsés, szép találat volt. A második előtt nem tudom, hogy volt-e les, de az biztos, hogy Wolfenak határozottabban közbe kellett volna lépnie. A pécsiek jól váltottak ritmust, mentek, mint az örült, nagyon jól támadtak le. A győriek hibára kényszerítették ellenfelüket, de a ritmusváltások hiányoztak. Nem volt vezéregyéniség, és sok volt a labdaveszés, de ez mindkét oldalra igaz. Fejetlen volt a hazai csapat, és sok hibával játszott. Először a beíveléseket erőltették a győriek, de pontatlannak bizonyultak, és nem akartak lemenni az alapvonalig. Aztán lehiggadtak, járatták, körbeadogatták a labdát, de a Pécs nagyon jól betömörült, és amikor ritmust kellett volna váltani, jöttek a hibás passzok. Törvényszerű, hogy az új játékrendszerbe egyelőre hibák csúsznak."
