Büszkeség és büntetés
Büszke volt csapatára tegnap Horváth Ferenc. A szakvezetőnek tetszett a játékosok hozzáállása, az akciók során nyújtott fegyelmezett játéka, a taktikai utasítások betartása - ugyanakkor a játékvezetői hibák ellenére nem menti fel játékosait amiatt, hogy indokolatlan kiállításokkal hozták nehezebb helyzetbe a pályán maradtakat, így néhány labdarúgót megbüntetett. Vezetőedzőnk a két fiatalról külön is szólt, azt mondta a nap ajándéka volt az ő játékuk számára. (szolgálati közlemény: tudom, hogy sokan várják, de egy kicsit körülményesebben tudjuk csak elkészíteni és feltölteni az összefoglalót, reményeink szerint a délelőtti órákban a következő 2 cikk ez a két meccs lesz majd)
- Azt gondolom irányításod alatt most a kínaiak ellen játszott a legjobban a csapat. A kiállításig ellenálhatatlan volt, gördülékenyen ment minden és a gólok sem maradtak el. Hogy tetszett különösen az első harmincöt-negyven perc?
- Amíg mindenki a pályán volt a csapatomból, addig jól játszottunk mindnet. Betartották a játékosok amit megbeszéltünk, agresszívek voltunk, kemények voltunk, az ellenfél térfelén sikerült labdákat szerezni, voltak helyzeteink ebből, jó helyeken tartottuk a labdákat, elégedett voltam nagyon.
- Aztán folyamatosan csökkent a létszám, és amíg a kínaiak kiállítás után bemehetett egy cserejátékos, nekünk két kiállítás után nem. Láttál már ilyet?
- Biztos, hogy nagyon furcsa szabályok szerint játszottunk. Örülök, hogy ilyen nyomás alatt is képes volt a csapat arra, hogy megőrizze a győzelmet.
- Tokody Tibor hosszú idő után kellett, hogy pályára lépjen, és ahogy mindig, ma is megoldotta a rábízott feladatot, pedig több poszton is játszott, akárcsak mondjuk Kamber.
- Ettől jó a csapat, hogy vannak olyan játékosok, akik ilyen helyzetekben is tudják a dolgukat. Biztos, hogy sok enegriát kivett a csapatból, hiszen volt egy hosszabb időszak, amikor kevesebben vagy szinte már alig voltunk.
- A második mérkőzésen is nagyon komolyan megmutatták a játékosok, hogy tudnak egymásért és az ETO-ért kűzdeni. Hogy tetszett ez a meccs?
- Szakmailag nehéz értékelni, hiszen több, mint fél órát játszottunk nyolc mezőnyjátékossal, viszont megmutatta ez a mérkőzés azt, hogy kik azok, akik vérüket adják ezért a klubért, a játékért, így ez is hasznosnak értékelem.
- Engem meglepett, hogy a grúzoknak szinte nem is volt helyzete a mérkőzésen, még akkor sem nagyon, amikor kettős emberelőnyben voltak.
- Valóban nagyon jól, szervezetten védekeztünk nyolc emberrel is egyenrangú ellenfelei voltunk ennek a grúz csapatnak. Ez dícséretes. Azt is el kell mondanom a srácok védelmébe, hogy mind a két mérkőzésen a játékvezetés kritikán aluli volt, természetesen az én játékosaim se földre szállt angyalok voltak ebben a történetben, aki vétett a futball szabályai ellen azokat természetesen meg fogjuk büntetni, de azt gondolom ennyi piros lap nem volt benne egyik mérkőzésben sem.
- Abban lehet hiányérzeted, hogy sok olyan lehetőség volt a csapat előtt, hogy például Marko Dinjart ugrassák ki a csapattársak, ám ezek a labdát nem érkeztek meg?
- Nagyon nehéz több ilyen hosszú időn át kettős emberhátrányban játszani, és ilyenkor mikor sokkal jobban kell odafigyelni arra, hogy hol kell besegíteni a másiknak, azért nem könnyű a támadásépítéseket is pontosan megszervezni. Nagyon dícséretes Dinjartól, hogy mélységből rendre beindult, még a 92. percben is leadott egy hatvan méteres sprintet előre, majd nyolcvanat hátra, ez az ő kvalitásait dícséri, az pedig hogy nem sikerült odarúgni a labdát az már a fáradtság számlájára is írható.
- Mindkét fiatalnak sokat kellett dolgozni, nekem különösen tetszett, hogy Lenzsér Bence középső védőként egyszer sem vágta előre a labdát, hanem megfontoltan mindig valaki megjátszott, aki aztán tovább tudta építeni a támadást. És Illés Dávidnak is voltak szép megmozdulásai. Neked hogyan tetszett a játékuk?
- A mai nap legnagyobb ajándéka a két fiatalnak a játéka volt. Férfiként futbalozott mind a kettő, nem voltak megijedve egyik sem. Nagyon örülök, hogy ilyen értékei vannak az ETO-nak.
