Csapatunk megérkezett Belekbe
Három órát várakozott Isztambulban a repülőtéren a Győri ETO FC, Szamosi Tamás és Tokody Tibor ekkor kérdezte meg: ha van kilenc labdánk, amiből nyolc egyforma nehéz, de a kilencedik nehezebb, hogyan lehet két méréssel megtudni azt, hogy melyik labda a kakukktojás? A megoldásra másfél perc állt rendelkezésünkre... az írás végén elárulom azoknak, akik hozzám hasonlóan nem jöttek rá a megoldásra, pedig így utólag pofon egyszerű.
No de ne rohanjunk ennyire előre. A Győri ETO FC ma reggel indult útra azért, hogy kilenc teljes napot Belekben töltsön, és itt készüljön fel a csapat a tavaszi megmérettetésekre. Azért kilenc, mert az első nap például teljesen az utazással telt el. A játékosokra reggel 7 órakor reggeli várt az ETO éttermében, háromnegyed nyolckor pedig már ki is gördült az autóbusz, hogy kilencre a schwechati repülőtérre érjen. . Csapatunk a török légitársaság segítségével - isztambuli átszállással készült a török riviérára. Az első feladat a csomagok feladása volt, a harminchárom fős küldöttség saját számításaim szerint hetven poggyásszal vágott neki az utazásnak. A legnehezebb táska meghaladta az 52 kg-ot, hiszen az egyéni felszerelések mellett az edzésekhez szükséges kellékek, a szerelések valamint a masszőri és az orvosi munkához szükséges eszközök mind felkerültek a gépre - és a tavalyi évhez képest rendben meg is érkeztek. . A 10.40-es bécsi indulás után több, mint 2 órával később már a török fővárosban landolt a légi járat, ahol meglepetten tapasztaltuk, hogy amíg a stáb magyar tagjainak kell vízum, hogy az ország területére lépjen, addig a szerb, a horvát, a szlovén, az olasz, de még a salvadorinak sem kell. Mindez azonban nem okozott gondot, Sasa Stevanovic sportigazgató és Tokody Tibor technikai vezető tökéletesen levezényelte az utazást. . Az időzóna váltás miatt gyorsabban múltak az órák, de így is több, mint 2 óra várakozás után "csekkolhattunk" be az antalyai járatra. Amiről a gyakori utazók legendákat zengettek, hiszen azt mondták: a legtöbbször viharban száll le a gép, ráadásul teszi mindezt a víz felől. Itt azonban minden sima volt - bár az uzsonnának felszolgált ételek közül a tojásos saláta kevesek tetszését nyerte el. . A meglepően sima landolást követően furcsa módon kerültek birtokunkba a csomagok. Általában egy hosszú kanyargós szakaszt állnak körbe az utasok, 100-120-an úgy, hogy mindenki kényelmesen elfér. Na, itt nem így történt. Ez 12-15 méteres apró szakaszra torlódott össze mindenki, és hosszú percekig várt és várt, mire az első poggyász felbukkant. Hogy miért lepődtünk meg ez persze azért érdekes, mert a repülőtől indulva már-már azt hittük, egészen a szállodáig visz bennünket a reptéri busz, olyan hosszan jöttünk befelé. . No de ez is megoldódott, így felülhettünk újra egy autóbuszra, hogy immár a szállodához vezessen az utunk. Szembe jött velünk egy motorkerékpáros csapat, ahol egy motoron hárman is ültek - köszi Leo, hogy észrevetted - majd estére megérkeztünk az Atlantisz Hotelhez. Az előtérbekét másik magyar zöld-fehér csapatra bukkantunk, innen indul ugyanis haza a Ferencváros, és velünk együtt lakik majd itt a Paks, de találkoztunk egykori játékosunkkal, Giorgi Ganugravával. Mert itt ebben az időszakban egyszerre 7-8 csapat is vendégeskedik. . A játékosokra könnyű vacsora, majd pihenés várt, hiszen Horváth Ferenc délelőtt már az első tengerparti átmozgató edzést vezényli majd a szűkebb keretnek, délutánra pedig már a hat válogatottal kiegészülve az egyik edzőpályán térningezik majd a csapat. Minderről riportok, videoanyagok segítségével folyamatosan beszámolunk. . Majd elfelejtettem: a labdák. A helyes megoldás: a mérlegre 3-3 labdát kell felhelyezni. Ha valamelyik nehezebb, akkor az a három továbbjut, ha egyforma, akkor pedig az a három, amelyik nem került a mérlegre. Ezután csak 1-1 labdát teszünk rá, és ha valamelyik nehezebb, már tudjuk is a megoldást, ha viszont nem, akkor éppen az, amelyik kimaradt a buliból. Hát ilyen pofon egyszerű a megoldás.
