Gólarány nem egyenlő gólkülönbséggel!
A címben feltett kijelentésre a Nemzeti Sport egyik nyári számában olvastuk a legérthetőbb választ. Ezt az ETO első bajnoki címe miatt azért érdemes tisztázni, mert a bajnokság végén hármas holtverseny alakult ki. Ma a több győzelem rangsorol, sokan az egymás elleni eredményekre esküsznek, van, aki a gólkülönbségre. 1963-ban azonban a gólarány döntött. (Mindezt egyébként ma úgy lehet nyomon követni, hogy amíg egykoron kettőspont volt az eredmény két száma között, addig ma kötőjelet teszünk, akettő egyes győzelmet 1970 előtt 2:1-nek jelölték, de ez ma hiba, ma így írjuk: 2-1. De íme a részletes magyarázat:
1970 előtt – így természetesen 1963-ban is – a labdarúgásban gólarányt számítottak, és ez döntött azonos pontszám esetén. A gólarány azt jelenti, hogy a szerzett gólok számát elosztják a kapott gólokéval, régen ezért is raktak az eredmény két száma közé kettőspontot (például 2:1), azaz az osztás jelét.
Az 1963 őszi bajnokságban a Győri Vasas ETO, a Bp. Honvéd és a Ferencváros azonos pontszámmal (17) végzett az első három helyen, közöttük a gólarány döntött. Az ETO-é 20:7 volt, azaz 20 osztva 7-tel, vagyis 2.85. A Honvéd gólaránya 30:12, azaz 2.5, míg a Ferencvárosé 33:18, tehát 1.833. Így alakult ki az ETO, Honvéd, Fradi sorrend.
1970 nyarától tértek át gólarányról a gólkülönbségre, azaz a szerzett gólok számából kivonták a kapott gólokét (ezért rakunk kivonás jelet az eredmény két száma közé, például 2–1). Erre azért volt szükség, mert a gólarány sokszor a védekező taktikát alkalmazó csapatnak kedvezett, adott esetben egy 1:0-s győzelem jobbnak számított, mint egy 7:3-as siker, utóbbi esetben ugyanis sok gólt kapott a csapat, azaz a gólarány kiszámításánál az osztóban magas szám szerepelt. Például egy 20:4-es gólarány (csupa 1–0-s és 2–1-es siker után) sokkal jobbnak számított, mint mondjuk egy 60:20-as gólarány (látványos, sokgólos győzelmek után).
Ha már 1963-ban is gólkülönbségetszámítanak, akkor egészen máshogy alakult volna a bajnokság végeredménye. Ebben az esetben ugyanis a Honvéd (30–12) lett volna a bajnok +18-as gólkülönbséggel, a Ferencváros (33–18) a második +15-ös gólkülönbséggel, és az ETO (20–7) csak a harmadik helyen végzett volna +13-mal.
Azt már persze mi tesszük hozzá, hogy szerencsére nem így történt...
Forrás: Nemzeti Sport