Egy perc alatt minden eldőlt
Győrben a Fiorentina által kiszemelt Rudolf Gergely sem tudott segíteni a Lokin
Egy félidőt futballozott emberhátrányban a Győri ETO, mégis 1-0-ra legyőzte a tompán és ötlettelenül játszó Debrecent. Mondhatni, a mérkőzés meghatározó momentumai kétszer húsz másodpercbe sűrűsödtek, a korai gól görcsoldó volt a zöld-fehérek számára, akik akkor sem torpantak meg, amikor a második félidő legelején Valentin Babic kiállítása miatt megfogyatkoztak.
Mint sebzett vad, úgy botorkált a győri gyepen a bajnoki címvédő: a küzdeni tudásból, szervezett játékból jelesre vizsgázó hazaiak majd egy félidőt játszottak emberhátrányban mégis nyertek.
Úgy érzem, tizenegy zöld-fehér szív végre együtt dobogott a pályán közelített lélektani oldalról az 1-0-s győzelemhez Józsi György, az ETO középpályása. A korai gól meghatározta a játékot. Nem mondanám, hogy görcsösség volt bennünk, viszont az elmúlt hetek kínos eredménytelensége valamennyiünket feszélyezett, így a vezető gól után fellélegezhettünk végre, és a korábbinál kicsit felszabadultabban játszhattunk. A védekezésünket igyekeztünk feljebb tolni, és már a középpályán próbáltuk megakadályozni a vendégek támadásait.
S míg a hazai védelem jól működött, a DVSC oly sokszor felforgatott hátsó sora újfent kihagyott.
Nagyon is elkerülhető gólt kaptak a debreceniek csóválta fejét a lelátón ülő Bicskei Bertalan, korábbi szövetségi kapitány. Elaludtak, mintha még az öltözőben lettek volna.
Futott hát az eredmény után a Loki, ám a játékosai tompán futballoztak, néhány távoli lövésen és veszélyes beadáson kívül nem futotta többre a saját térfelét tudatosan megszálló ETO ellen.
Még úgy sem, hogy rögtön a második félidőben megfogyatkoztak a hazaiak.
Ekkor minden erőnket mozgósítanunk kellett emlékezett Józsi György. Jöttek, jöttek a pirosak, de valahogy nem éreztem, hogy itt nagyobb baj lehet. A figyelmünk persze nem hagyhatott ki egy pillanatra sem, van annyira jó csapat a debreceni, hogy kegyetlenül kihasználja a hibákat.
Ámde a nemzetközi erőpróbától ólomlábakon mozgó, sokszor csakis tanácstalanul előrepasszolgató vendégek nem tudták jelentősebb hibára kényszeríteni a kapu elé vont hazai élőfal tagjait. Hiányoztak a váratlan megoldások, egyedül Rudolf Gergelyben volt kurázsi.
Nem is tudom, kaptunk-e már ilyen gyorsan gólt sóhajtott a támadó. Herczeg András, azt kérte tőlem, lépjek vissza labdáért, segítsek a középpályásoknak, és a befejezésekhez is érjek oda. Ezt többé-kevésbé sikerült is megvalósítanom, a helyzetek viszont kimaradtak. Nincs világvége hangulat, ám tény, hogy a sorozatmérkőzések nemcsak testben, hanem idegileg is sokat kivesznek belőlünk.
Pedig most nem szabad(na) fáradtnak lenni, hiszen az olasz Fiorentina kiszemeltjének teljesítményét árgus szemekkel nézik a honi lelátókon megbúvó menedzserek, megfigyelők.
Biztos nem légből kapott hír a firenzei lehetőség mondta Rudolf Gergely. Ugyanakkor, amíg nincsen konkrétum, korai lenne bármiről is beszélni.
A támadó játékát nem érheti kritika, noha a szünetben Csernus Imre különös jelenségre hívta fel a figyelmet.
Általánosságban beszélek most, nem éppen Rudolf Gergelyről szögezte le a neves pszichológus. Különös magyar sajátosság már-már tipikus, hogy a nagy lehetőség kapujában megijedünk. Miközben máshol doppingolja az embert a kiugrás esélye, nálunk összeroppannak tőle. Az nem baj, ha valaki fél, csak merje kimondani - mert attól máris megkönnyebbül.
Ám a győriek, ha féltek is nem mondták inkább harcoltak.
A sebzett vad trófeáját kapták cserébe.
Forrás: Nemzeti Sport
