Hatgólos döntetlent játszott az ETO Kecskeméten
Fordulatos, izgalmas meccset játszott egymással a Kecskemét és a Győr. Különösen a második félidőben láthattunk élvezetes, közönségszórakoztató játékot megannyi helyzettel. Amikor már úgy tűnt, a KTE nyer, jött egy bírói döntés és a bravúros győri hajrá.
A hazaiak viszonylag gyorsan vezetést szereztek a szurkolók által sokat szidott Goran Vujovic révén, s a hazaiak úgy dőlhettek hátra a Széktói Stadion székein, hogy na, akkor megint jöhet a szokásos gólzápor. S jött is, csak egészen váratlan elosztásban. A folytatásban tudniillik mezőnyfölénybe került az ETO, a vendégcsapat egyenlített, és uralta a meccset. A KTE edzője Tomislav Sivic ekkor már percenként ugrott fel a helyéről, s hol széttárta a karját, hol az ég felé nézett. Ő sem értette, csapata mitől volt olyan indiszponált ebben az időszakban. A félidőben aztán nagy valószínűséggel kiosztotta az övéit. Ez abból látszott, hogy egészen más iramban futballozó, a győzelemért valóban megharcoló Kecskemét folytatta a mérkőzést, az immár szokásosnak mondható Tököli Attila-találattal növelte előnyét, talpra ugrasztva a közönséget. És attól kezdve nem volt megállás, helyzet itt, helyzet ott, a meccs lüktetett és szórakoztatta a publikumot. Amikor Foxi is bevette a vendégkaput, gyakorlatilag eldőlni látszott minden.
S nem volt ebben semmi túlzás. A Kecskemét szemre is tetszetősen, felszabadultan futballozott – hozta a tőle megszokott formát.
Völgyi esett nagyot a tizenhatoson kívül, a játékvezető úgy ítélte meg, hogy Radanovic szabálytalanul állította meg a győrit a büntetőterületen belül- és tizenegyest ítélt. Szilasi Szabolcs döntése felélesztette az akkor már csak pislákoló győri reményeket, és a Csertői-csapat, magához térve a kábulatból,alaposan megnyomta a hajrát. Furcsa, emlékezetes kilencven perc volt. Győrben úgy emlékeznek majd rá, mint az akarat diadalára (mert számukra roppant értékes ez az egy pont...), Kecskeméten pedig sokáig emlegetik majd a bírói tévedést, amely két pontjukba került.
A semleges futballrajongók pedig azt mondhatják: ennyi góllal, izgalommal soha rosszabb mérkőzést.
Csertői Aurél korábban azt nyilatkozta, hogy csapatának mostanában kifelé pattan a labda. Ma nem így volt.
-Szereztünk három gólt, a játékunk pedig az első félidőben egészen jó volt, de azért a kifelé pattanós korszak még nem múlt el.
Miért?
-A kilencvenegyedik percben óriási ziccert hagytunk ki. A találkozót is megnyerhettük volna.
Igazságos lett volna?
-Azt nem mondtam. A döntetlen igazságos. Annak viszont nagyon örülök, hogy akart a csapatom. Kár, hogy a második játékrész elején nem koncentráltunk eléggé.- Csertői Aurél vezetőedző
(nso /Nemzeti Sport)
