Álmomban sem gondoltam volna
Rati Aleksidze sokszor tervezgette előre a szabadságot. Aztán amikor decemberben véget ért a munka, elutazott Grúziába, ahol mindössze két napot töltött és minden hivatalos ügyet sikerült elintéznie, majd vissza is érkezett Győrbe.
– Csak szuperlatívuszokban beszélhetek a pihenésemről. Három napot töltöttünk külföldi kirándulással, a többi napon itthon voltunk Győrben a házunkban. Öt gyermekre vigyáztam, csatlakoztak gyermekeimhez az unokatestvérek is. A nagy kedvenc a bújócska volt, nekem kellett őket megtalálni.
A szilveszter aztán minden képzeletemet felülmúlta. A nappalink tele volt szerpentinnel, a gyerekek álarcba bújtak, a fejükön süveg volt, konfettiztünk, trombitáltunk és kölyökpezsgőre vigadtunk.
Óriási tűzijáték volt, minden családi háznál nagy volt a muri, én magam is több, mint 150 tűzijátékot lőttem fel, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen jól szórakozunk. Az új év már egyéni edzésekkel telt, a kutyámmal, Rey-el kettesben futottunk itt Bácsán. Még csak hat hónapos argentin kan kölyökkutya, de már az egész család kedvence.
Az első napon, amikor jöttem be orvosi vizsgálatra, sikerült neki valahogy kiszöknie a kapun. Nagyon megviselt a dolog. Szerencsére a rádiós bemondás segített, egy kedves környékbeli befogadta, és betelefonált. Örömmel vittem haza. Azóta már újra megtörtént, hogy kiszaladt az utcára, remélem nem akar egyéni futóedzéseket tartani az utcában.
A csapat úgy érzem remek, az edző szintén, én magam is remek formában vagyok.
Számomra most az a legfontosabb, hogy a szurkolóknak elmondhassam: Szeretném őket meghívni már az első mérkőzésünkre, nagy szükségük van a buzdításukra, csapatunk mindent meg fog tenni, hogy örömöt okozzon.
