Milyen is volt az 1990-es esztendő?
A december vége minden évben a számvetésről szól, nem volt ez másképp húsz évvel ezelőtt sem. A Foci című hetilap 1990-es évadjának utolsó számában az ETO akkori sportmenedzsere Kovács Jenő értékelt:
„Eseménydús volt számomra ez az esztendő. Bár optimista az alaptermészetem, a népszerű dal szövegével ellentétben, nem csak a szépre emlékezem, a jó mellett sajnos a rossz is megmarad bennem.
Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy egy olyan rangos, szép hagyományokkal rendelkező egyesületnél dolgozhattam Haász Sándor pályaedzőjeként, mint a Budapest Honvéd, de a csapat szereplése nem okozott túl sok örömet. Csak az osztályozón sikerült kiharcolnunk a bentmaradást.
Annak ellenére, hogy próbáltak marasztalni Kispesten, egy jóval nagyobb fába vágtam a fejszémet. Jelentkeztem az ETO pályázatára, s október elsejétől én töltöm be a klub sportmenedzseri tisztségét. Ebben a felelősségteljes munkakörben végre közel kerültem ahhoz, hogy azokat a nagy terveket, amelyek évek óta érlelődnek bennem valóra válthassam. Egy nyugati mintára szervezett, profi keretek között működő klubot szeretnék kialakítani Győrött.
Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, különböző nehézségekkel is meg kell küzdenünk. Minden vonatkozásban nyitottak vagyunk, várjuk mindazokat, akik szeretik az ETO-s és segíteni akarnak, s ezt régebben valamilyen oknál fogva nem tehették meg. Minél több támogatót szeretnénk magunk mellé állítani.
Amikor ősszel elfoglaltam a hivatalomat, rengetegen gratuláltak a merészségemért, hogy egyáltalán el mertem vállalni ezt a feladatot. Nagyon bízom benne, hogy júniusban , már az elért eredmények miatt fejezhetik ki elismerésüket ennek a most még csak alakulgató stábnak…”
