Svéd kaland
Húsz éves történet… 1990 november végén a Foci című hetilap foglalkozott az ETO egykori – bajnoki ezüst- és bronzérmes - játékosával, U18-as csapatunk jelenlegi edzőjével.
„Három hónapos skandináviai vendégszereplés után hazatért Preszeller Tamás az ETO volt válogatott hátvédje. Odakint véget ért a bajnokság, de Preszi természetesen nem állt le, a győri klub edzéseit látogatja. No és hódol kedvenc időtöltésének, a horgászásnak.
- Tulajdonképpen hogyan került Svédországba? – tudakoltuk a labdarúgótól.
- Mondhatni teljesen véletlenül… Nyáron találkoztam két ismerősömmel, akik a Petroclean svéd-magyar vegyes vállalatnál tanulnak és kint játszanak. Ez a cég autómosó berendezése szerelésével és kereskedésével foglalkozik. Az előbbit már nekem is sikerült elsajátítanom. A döntésben nem sokat haboztam, miután játéklehetőséget is kínáltak és az ETO vezetése is megértőnek bizonyult.
- Hol játszott, milyen a svéd foci?
- A Skerhann nevű csapatban játszottam, ez a harmadosztályban, a göteborgi csoportban szerepel. Amikor kimentem az utolsó helyen állt. Az őszi szezont végigjátszottam. Az első három meccsen középhátvédként vigyáztam a csatárokra, később a középpályára kerültem. Bent maradt a csapat, és szerénytelenség nélkül mondhatom, ebben nekem is volt szerepem. Szép sikernek számít a helyezés egy teljesen amatőr gárdától, amelyben egyébként játszik Jahn Johansson, a cégtulajdonos is. Milyen a svéd foci? Küzdelmes, de nem színvonalas a játék.
- És az első ligában?
- Szinte valamennyi csapatot láttam játszani. Nagy a tudásbeli különbség a mezőny eleje és a többiek között. Három-négy gárda kiemelkedik a bajnokságból, hetven százalék, esélyt adnék arra, hogy legyőznék az itthoni legjobbakat. A lejjebb levők viszont gyengébbek a magyar NBI-eseknél. Más jellegű a játék, mint Magyarországon, a mérkőzések képén meglátszik az erőkülönbség.
- Önt nem hívták jobb csapathoz?
- Volt róla szó, ám a számításom így is megtalálom és a későbbi munka reményében maradok a Skerhann-nál. Januárban ugyanis egy évre visszatérek hozzájuk. Svédországban amúgyis csak a legjobbak profik, mások a munka után napi egy edzésen és meccsen vesznek részt.
- Találkozott-e magyar játékosokkal?
- Csak a csapattársaimmal, Nagy Zsolttal és Pák Csabával. Az újságban láttam, hogy az egykori győri csatár, az amerikai Sullivan a Kalmarba igazolt. Kieső helyen álltak, ám utána nem kaptak ki.
- Végül kérek egy sztorit, ami nem a pályán történt.
- Furcsa volt, hogy az évadzáró bankettre be kellett fizetni ötven koronát. Aztán a pincérek hozták a rákot, amit nem kedvelek különösebben. Eszembe jutott, na, még jóllakni sem fogok… De ez még semmi. Egyszer csak látom, hogy mindenki reklámszatyorral a kezében jár-kel. Csak nem haza akarják vinni a maradékot? Kiderült, hogy szó sincs róla, csupán mindenki maga hozta a szeszesitalt. Szerencsére én sem maradtam szomjas.
Papp Győző”
Ahogy Preszitől megtudtuk, 1990 januárjában aztán családi okok miatt mégsem ment vissza Svédországba, és a következő fél szezonban az MTK-nál rúgta a bőrt, majd befejezte élvonalbeli pályafutását. A húsz évvel ezelőtti svéd "kalandra" viszont a mai napig szívesen emlékszik vissza.
