Végső búcsú Povázsai Lászlótól
Povázsai László, a Győri ETO FC 1963-as bajnokcsapatának tagja október 19-én, életének 73. évében hunyt el. Klubunk saját halottjának tekinti az egykori kiváló labdarúgót, akinek búcsúztatására november 26-án, pénteken, 11 órakor Csopakon, a katolikus temető ravatalozójában kerül sor.
A remek bal lábbal megáldott balszélső pályafutása során a Nagyváradi AC, a Kőbányai Törekvés, a Csepel, az MTK, a Győri ETO és a Budapest Előre színeiben futballozott. Kétszeres magyar bajnok, kétszeres Magyar Kupa-győztes: 1959-ben a Csepellel, 1963-ban a Győri Vasas ETO-val nyert bajnokságot, ezek után a Bajnokcsapatok Európa Kupájának 1964/65-ös kiírásában elődöntőt játszott a Benficával. A nemzetközi porondon összesen négy gólt szerzett.
Szerepelt a B-válogatottban és az olimpiai válogatottban is, az 1964-es tokiói ötkarikás játékokon való szereplését izom-szakadás akadályozta meg. Labdarúgó pályafutása befejezése után edzőként és testnevelő tanárként dolgozott Budapesten. Érdemei elismeréseként klubunk örökös tagjává választotta.
„Amikor megkeresett az ETO, örömmel mondtam igent. Huszonöt éves voltam, s emlékszem, mennyire féltem, hogyan is fogadják a pesti fiút Orbánék. Szerencsére gyorsan beilleszkedtem, megszerettem a csapatot, s nyilván mert jól játszottam, a csapat is befogadott engem. Sok jó focista volt akkoriban Győrben és a körülményekre sem lehetett panasz, ráadásul a szurkolók is imádtak bennünket. Imádtam a várost, nagyon jól éreztem magam Győrben, s mondhatom, pályafutásom legszebb öt évét töltöttem az ETO-ban. A zöld-fehér csapatban lettem bajnok másodszor és az olimpiai válogatottságomat is az ETO-nak köszönhetem. Együtt volt a csapat, egyet akartunk, egymásért készek voltunk tűzbe menni, ilyen közösséggel csak az ETO-ban találkoztam. Jók voltunk, az 1962/63-as bajnoki idényben mégis csak a hatodik helyen végeztünk, s akkor még csak álmodoztunk az elsőségről. Következett a félszezonos bajnokság és mi lettünk a bajnokok, úgy, hogy nagy versenyben voltunk végig a Ferencvárossal. Mi három találkozóval korábban befejeztük, s éppen Sopronban egy barátságos mérkőzést játszottunk, amikor kaptuk a hírt, hogy a Fradi kikapott Dorogon. Nem akartuk elhinni, így aztán ünnepelni is csak később mertünk. " – olvashattuk egy régebbi interjúban a gólerős játékos visszaemlékezését.