Régen volt, hogy is volt?!
A húsz évvel ezelőtti Képes Sportban ismét érdekes információkra bukkantunk az akkori élvonalbeli rajt kapcsán „a magyar labdarúgás történetének legeredményesebb vidéki egyesületéről”; az ETO „stadionja az ország legszebb labdarúgó létesítménye esti mérkőzések megrendezésére is alkalmas. A 28 000 fő befogadóképességű stadionba, az egész NBI-ben a legolcsóbbak a belépők – ülőhely 44 Ft, állóhely 25 Ft.
A labdarúgó-szakosztály 200 embert foglalkoztat, összesen 9 csapatuk indul a különböző korcsoportok bajnokságaiban: 5 fő- és 5 mellékfoglalkozású edző van.
A szakosztály éves költségvetése 24 millió forint, amelyet az alkalmazottak és a játékosok fizetésére és premizálására fordítanak. A játékosok fizetése 8000 – 12 000 forint között van havonta.”
Az ETO 1990-ben ötödik fordulóra már szintén túl volt a Siófok, és az MTK elleni bajnokin, és a 6. kört a hatodik helyről három győzelem és két vereség után várta, a Debrecennel viszont csak a 14. fordulóban találkozott.
A 90-es játékoskeret: Árpási Csaba, Bíró Béla, Bíró Imre, Bordás Csaba, Boros Lukács, Csertői Aurél, Csikós Lajos, Farkas Simon, Freppán György, Huszár Imre, Mörtl Béla, Nistor Voidean, Ördög József, Pecsics Tibor, Somogyi József, Szántó Csaba, Sziffer András, Tóth Lajos, Udvardi Tamás, Virág Attila
