Tragédia: Tamás életét adta a fociért

Beck Tamás, az ETO FC 19 esztendős labdarúgója – még pénteken – egy pápai edzőmérkőzésen lett rosszul.

A fiatalember az előző idényben a Gyirmót utánpótlás-együttesében szerepelt kölcsönben, s az NB I-be feljutott Pápa második csapatába akart igazolni.

Imádta a labdarúgást, s nagy tervei voltak: „Általában az az ember jut a legmesszebb, aki hajlandó merni! Aki mer nagyot álmodni... Focizom, és remélem, még jó sokáig csinálhatom!" – írta Tamás egy internetes közösségi oldalon saját magáról.

Miután nem bírt tovább futballozni Pápán, alig tíz perc után lekéredzkedett a pályáról. Ellátták, majd jobban lett. A meccs végén a szintén futballista ikertestvérével, Ádámmal és egy másik labdarúgóval hazamentek Győrbe. Éppen abba a kollégiumba, amit Fehér Miklósról, a szintén fiatalon elhunyt egykori győri játékosról neveztek el.

Ott aztán egyre rosszabbul lett, mentőt kellett hívni hozzá. Először a belgyógyászatra vitték, majd az intenzívre került, ám az orvosok már nem tudtak segíteni rajta. Beck Tamás este a kórházban elhunyt.
A halál lehetséges okairól a hozzátartozók belegyezése nélkül nem adhattak információkat az orvosok. Nem hivatalos forrásból úgy tudni, a vírusos fertőzés és az ehhez társuló fizikai megterhelés okozhatta végül a fiatalember szívének leállását, de lehet, agyi rendellenesség, esetleg tüdőembólia alakult ki Tamás szervezetében.

Pontosabbat nyilván a mai boncolás után lehet majd megtudni. Beck István, Tamás édesapja ezért is jön Győrbe már ma.

„Felfoghatatlan, ami történt – mondta érthetően megtörten a telefonba. – Tudja, a mindene, az élete volt a futball, s ebbe halt bele. Mindenáron bizonyítani akart, s ez lett a végzete. Nem akarta beismerni, hogy beteg, s hogy emiatt legyengült. Játszani akart."

Az édesapa elmesélte, hogy úgy tudja, Tamás már a mérkőzés előtt panaszkodott.

„Fájt a hasa és a feje, úgy tudom, kapott is valami gyógyszert. Ádám, a másik fiam mondta is neki, jobb lenne, ha nem menne el a meccsre, de nem tudta lebeszélni róla. Ha nekem szólnak akkor délelőtt, én biztosan lebeszéltem volna, s akkor talán nem történik meg mindez. Isten ments, hogy bárkit is bíráljak, de nem értem, abban a melegben miért kellett annyit edzeni, meccset játszani."

Az édesapának már csak akkor telefonáltak, amikor nagy volt a baj.

„Ádám hívott, hogy nem tud segíteni, pedig még vizes borogatást is tett a testvérére. Tamás velem már nem is beszélt, nem tudott. Azon nyomban elindultam Csákvárról, de már nem értem oda időben. Már nem élt, de megöleltem, magamhoz szorítottam. Mosoly volt az arcán..."

Tamásra és testvérére az ETO korábbi utánpótlás-vezetője, Fazakas József figyelt fel. A fiúk a szakember hívására érkeztek Fejér megyéből a Rába partjára.

„Jól ment nekik a foci, s jól tanultak. Tamás a Bercsényiben végzett, sportmenedzsernek tanult tovább. Nagyon rendes gyerek volt, ahogy a testvére is. Kilenc éve, az édesanyjuk halála óta egyedül nevelem őket s a lányomat. A fiúk tudták, hogy nem állunk valami jól – májusban műtöttek, tizenegy hónapig táppénzen voltam –, s amit tudtam adni, azzal a kevéssel is megelégedtek. A győri klubnak köszönhetően a kollégiumban laktak, én pedig Csákváron."

A másik fiú, Ádám és a lánytestvér, akik erőt adhatnak az édesapának a gyászban.

„Nem tudom, hogyan, miképp lesz ezután. Nehezen viseltük az édesanyjuk halálát is, a fiúk mindössze tízévesek voltak akkor. Ádám általában magába fojtja minden bánatát. Ő egyébként visszament másnap Pápára, mert azt mondta, ezt biztosan Tamás is így akarta volna, de hiába utazott oda, nem tudott pályára lépni és futballozni."

Forrás: kisalfold.hu