Dupla köszöntő!
Hosszú sor kígyózott kora délután az ETO klubépületének egyik irodája előtt, az ajtón Both József neve állt. És bár az MLSZ főtitkára 2010. augusztus 1-jével határozatlan időre ma nevezte ki az ETO szakemberét a szövetség utánpótlás szakmai-képzési igazgatójának, a gratuláció elsősorban a 65. születésnapját ünneplő futballtekintélynek szólt.
-Hány év telt ebből a 65-ből futballal?
(először csak egy sejtelmes mosoly a válasz )
- 60 legalább
Édesapám a Nemzeti Sportnál volt külsős munkatárs, és mióta az eszemet tudom, mindig vitt magával meccsre. Egyébként is sportcsaládban nőttem fel, de ő remek példakép volt.
A foci aztán már a grundon folytatódott, reggeltől estig rúgtam a bőrt, szinte ott nőttem fel.
- Hogy lett a játékból munka?
- Nagy dolog volt, hogy már 18 évesen NBI/B-s játékos voltam a BVSC-nél, de 19 évesen, rögtön érettségi után lettem hivatásos futballista. Edzések után a klubból hazafelé tartva az utam az utánpótlás csapatok mellett haladt el, addig-addig bámészkodtam, amíg azt vettem észre, hogy ott ragadok az ő tréningjeiken is. Abszolút nem volt tudatos, hogy az edzők közelébe kerültem. Remek trénerek dolgoztak az egyesületnél, kölcsönösen megszerettük egymást.
Mindeközben a futballpályafutásom nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. A foci, a játékosok életvitele kezdett visszaesni, és ez nekem nem igazán tetszett.
- Ekkor jött a váltás?
- Lényegében igen, 28 évesen már végkép nem találtam a helyem ebben a közegben, de továbbra is kapcsolatban maradtam a BVSC-vel. Az akkori két vezetőtől, Kóta Lászlótól és Farkas Józseftől jött a kérdés; nem akarok-e edzősködni?! Igent mondtam.
Örökre bennem marad a kép, amikor trénerként először léptem át az öltöző ajtaját. Egészen pici gyerekekhez mentem, mégis majdnem meghátráltam az izgalomtól; mit mondjak most nekik?!?
Most is itt vannak előttem a kis arcok
- Hogy folytatódik a történet?
- Tizenkét évig dolgoztam trénerként, mindent meg szerettem volna tanulni, és sok minden sikerült is. A Mezey György vezette NBII-es csapatnál is kaptam lehetőséget, de sokat tanultam a többi kollégától. Munkám során egyre többet tudtam meg a fociról, de közben - hét év alatt - elvégeztem az összes lehetséges futballiskolát is.
Ezt követően Vácott indult a karrierem, majd jött az MTK, BVSC, Honvéd, magyar felnőtt válogatott Mindent megnyertünk, amit csak lehetett, bajnoki cím, kupagyőzelem!
Ráadásul eközben már a TF-en is tanítottam! Mégis hiányzott valami!
- Ilyen sikerek mellett az ember nem is tudja, mire gondoljon ?
- Az évek alatt rájöttem, hogy a magyar utánpótlás nevelésben nagy problémák vannak. Egyre jobban látszott, hogy eltérünk a világ élvonalától, és az eredmények is ezt igazolták.
Mezey Györggyel együtt így kezdtük el vezetni az edzőképzést, aztán jöttek a 89-es korosztály sikerei...
- Ez a korszak, vagy valamelyik másik időszak az, amelyikre a legbüszkébb?
- Nincs ilyen korszak.
Összességében mindenhol elértem azt, amivel az adott körülményekhez képest eredményesnek ítélhettem magam. Valahogy mindig függetlenedni tudtam a magyar valóságtól, mindig sikerült létrehoznom egy oázist, és ennek a végső betetőzésének tekintem az ETO-t. Itt fel tudtam építeni egy szakmai álmot!
Ehhez persze kellet Tarsoly Csaba, aki talán az egyedüli ember az életemben, aki megértett, és mindent megadott a munkámhoz. A mindennapokban Klement Tibor segített ugyanígy, és nem feledkezhetek meg az idővel kialakult remek edzői közösségről, és persze a gyerekekről sem. Újra visszatérhettem hozzájuk, ismét itt vannak a közvetlen közelemben.
- Most pedig jött egy újabb kinevezés, hiszen a szövetség sportigazgatójának, Nyilasi Tibornak a munkáját segítve, az utánpótlás-nevelésre kihegyezve Ön lesz az MLSZ szakmai-képzési igazgatója!
- Bár nem ért teljesen váratlanul a hír, ennél szebb születésnapi ajándékról álmodni se mertem.
Ugyanakkor hatalmas felelősséggel jár ez a beosztás, de persze az ETO-val se fog megszakadni a kapcsolatom!
Az ETO család nevében ezúton is gratulálunk, boldog születésnapot, és jó egészséget kívánunk Józsi bácsinak!
