Csodás álom a kaptiánykodás

Már arccal a Montpellier felé?
Óriási hiba lenne – szögezte le Pintér Attila, a Győr vezetőedzője, akivel a kazah Atirau elleni idegenbeli Európa-liga-selejtező után beszélgettünk. – Téved, aki azt gondolja, zsebben a továbbjutás. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a visszavágó is nulla nulláról indul. Megmondom az öltözőben, az a feladatunk, hogy a jövő csütörtöki összecsapást is előnnyel zárjuk.

Mégis, meglehetősen reménykeltő az Atirau ellen elért kettő nullás győzelem. Úgy tűnik, megérte éjszaka fennmaradni, és elemezni az ellenfelet.                                                                                                                      Az utazásunk előtt egy, a megérkezésünk után pedig további három felvételt kaptunk a kazah riválisról. Látszott, hogy az Atirau a szabad- és szögletrúgásoknál gyengén védekezik, ezért erre építettünk. S tessék, az első gólunkat egy szöglet előzte meg. Büszke vagyok arra, hogy az ETO történelmet írt, mert magyar csapat még nem nyert Kazahsztánban.

Úgy fest, kezd beérni a munkája gyümölcse, mintha valami már körvonalazódna.                                                                                                       Még mindig az út elején járunk, és rakás tennivaló vár ránk. A nemzetközi kupaszereplés miatt nem tudtuk teljes egészében elvégezni azokat a feladatokat, amelyeket terveztünk. Van egy alapcsapatunk és egy alapjátékunk, ám ennél már több kell. Idő kell az újak beépítéséhez, a középpályáról pedig egy rendkívül fontos láncszem, Józsi György kiesett, így őt is pótolnunk kell.

A Haladás tavalyi példája mutatja, hogy a rövid nyári pihenő, az erőltetett menet később a bajnokságban üt vissza. Nem tart attól, hogy az ősszel hullámvölgybe kerül a csapata?
Azt nem tudom, tényleg törvényszerű-e a visszaesés, de nagyon remélem, nem látjuk kárát az Európa-liga-indulásnak. Jó lenne, ha nem kerülnénk hullámvölgybe, ezért azonban dolgozni is kell. Az nem járja, hogy ülünk ölbe tett kézzel, és reménykedünk: csak nehogy később baj érjen bennünket!

Fontos szakasza ez a mostani időszak az edzői pályafutásának?
A történetnek nem én vagyok a főszereplője. Ennek az egésznek nem Pintér Attiláról kell szólnia, hanem a győri labdarúgókról, és persze a klubról, amelyik bízott, bízik bennem.

Annak ellenére mondja ezt, hogy ha bármi is történik, idehaza mindig először az edzőt veszik elő?
Jó, hát be kell látni: Magyarország nem Anglia, ahol akár öt évig is nyugodtan dolgozhat az ember ugyanannál a klubnál. A hazai viszonyok már csak ilyenek. Igyekszem alkalmazkodni. Arról azonban sosem feledkezem meg, hogy játékosok és vezetők nélkül nem lennék sehol. Pintér Attilát legfeljebb akkor emlegessék, ha mondjuk az a kérdés, hogy jó stratégiát dolgozott-e ki, vagy sem.

Olyan lelkesen beszél a munkájáról, hogy fel nem foghatom, győri kinevezése előtt miért tűnt el majd’ három évre. Nem hiányzott az öltöző hangulata, a kispad?
De mennyire, hogy hiányzott, azonban nem tartoztam a telefonálgatós edzők közé. Egész életemet a labdarúgás határozta meg, természetes volt, hogy edzői pályára lépek aztán. Nem akarok nagyképűnek tetszeni, de az eddigi eredményeim alapján azt hiszem, a sikeresebb honi vezetőedzők közé tartozom.

Tavaly nyárig mégsem volt csapata.
Azt hiszem, sokan sokakat félretájékoztattak a személyemről, a habitusomról. Rengetegen félreismertek. Pedig az, aki igazán közel áll hozzám, tudja jól, milyen ember vagyok valójában. Sajnálom, hogy nem a munkáim, a sikerek, hanem a szóbeszédek alapján ítélnek meg. Elfogadtam, hogy vannak emberek, akiket a közvélemény és a sajtó felemel, és akadnak olyanok is, akiket eltipor. Sajnos én az utóbbiak közé tartozom, és szomorúan figyelem, hogy az előbbiek között olyanok is vannak, akik semmit sem tudtak még felmutatni, mégis az egyik kispadról ülnek a másikra.

Pályatársa, Véber György nyilatkozta önről, hogy markáns egyéniség, és egyértelműen nagy jövő előtt áll.
Jól esik ezt hallani, Véber Gyuri is nagyon markáns edző, rendkívül tehetséges, és sokra viheti a szakmában. Kiderült, bármit el lehet érni, csak idő, türelem és munka kell hozzá.

Azt is mondta, Pintér Attila sok mindent letett már az asztalra. Van ott még hely másnak is a bajnoki cím, a két Magyar Kupa- valamint a Szuperkupa-győzelem mellett?
Nagy álmom, hogy egyszer szövetségi kapitány legyek, mégiscsak az a szakma csúcsa, a kihívások kihívása. Nehogy félreértse, nem akarom magam ajánlgatni, csupán jelzem, céljaim között szerepel, hogy egyszer én irányíthassam a magyar válogatottat.

Korábban a Matáv Sopronnal és a Ferencvárossal egyaránt elnyerte a nemzetközi indulás jogát. Nagyon fájlalja, hogy a kupaszereplést már egyik helyen sem élhette meg?
Abból a szempontból feltétlenül, hogy rengeteget tanulhattam volna azokból a mérkőzésekből is. Az akkor történteket azonban nem szeretném kommentálni, maradjunk inkább annyiban, hogy az élet engem igazolt.

Voleszák Gábor

Forrás: Nemzeti Sport