„Nekem minden meccs ünnep”

Alig egy hét telt el azóta, hogy a Pintér irányította Győri ETO FC a magyar bajnokság utolsó fordulójában 1-0-ra legyőzte a Videotont, s ezzel kikaparta a gesztenyét – az aranyérmet – a Debrecennek. Az ember azt hinné, ilyenkor pihen, nyaral az edző, ahogy a játékosai is – ehhez képest egy álló héten keresztül telefonálgattunk, alkudoztunk az interjú időpontjáról, mert Pintér folyton úton volt, játékosokkal tárgyalt, már a jövő szezonra építette csapatát.

Sohasem pihen?

Pintér: Mostanában biztos, hogy nem, mivel az Európa Liga selejtezőjének első fordulójában indul a csapat bajnoki harmadik helyezésének köszönhetően. Július elsején már tétmeccset játszunk. A csapat kéthetes pihenőt kapott, magamnak nem adhattam szabadságot. De nem is értem ezt a felvetést.

Miért nem?

Pintér: Mert a futball nem az edzőről, hanem a játékosokról szól. Az lényegtelen, hogy mi mennyit pihenünk, az a fontos, hogy a labdarúgó kipihenten, feltöltődve várja az idénykezdetet.

Sikerrel járt?

Pintér: Nagyon nehéz a dolgom. Biztos, hogy nem mindenkit tudunk megtartani a 2009-2010-es idényben szerepelt csapatunkból, és most még nem tudom, sikerül-e leigazolnunk azokat, akiket szeretnék. Hála Istennek, olyan csapatom van, amely egyben van és remélhetőleg egyben is tudjuk tartani. Szerencsére az elnök úr, Tarsoly Csaba partner a törekvéseimben.

Kivel volt különösen elégedett, és kivel nem? Segítek: Szasa Sztevanovics, a csapatkapitány szerintem az NB I legjobb kapusa.

Pintér: Szasa valóban kiváló kapus, de én akkor sem emelek ki senkit, ha kényszerítenek rá. A futball csapatjáték, nálam kiváltképp az. Voltak meccsek, amelyeken Tarmo Kink rúgott két gólt, máskor Koltai Tamás játszott kiemelkedően, úgy láttam, hogy a tudásához, a képességeihez mérten minden játékos megtette a magáét. Annyit tett be a közösbe, amennyivel a Jóisten megáldotta. Persze mindez nem jelenti azt, hogy nálam, az én játékrendszeremben robotok futballoznának, én egyetlen egyéniséget sem korlátoztam abban, hogy kiteljesedjék. Zsenik nélkül a futball meghalt. De azt is látni kell, hogy egy Xavi, egy Rooney, egy Messi, egy Cristiano Ronaldo is a csapat szolgálatába állítja tehetségét.

Akik jól ismerik, azt mondják, az utóbbi években sokat változott – nem a hátrányára…

Pintér: Nem tudom… Szerintem ugyanolyan vagyok most is, mint egy vagy két éve voltam. Mindig, mindenhol a klubomat akartam szolgálni, a legjobb tudásom szerint. Egy profi edzőnek ez a kötelessége. Nem akarom elveszíteni önmagamat, ha alapvetően megváltoznék, az már nem én lennék, Pintér Attila.

Verebes nyitotta fel a szemét

Talán „megpuhult” egy kicsit?

Pintér: Miért, kemény lettem volna? Sohasem tűrtem el, hogy egy labdarúgó teljesítmény nélkül vegyen fel pénzt. Ha ez keménység, akkor kemény voltam, és vagyok ma is, mert ez az alapelvem nem változott, és nem is fog megváltozni.

Kitől tanulta a legtöbbet? Biztosan van példaképe.

Pintér: Ha valakit utánozni akarsz, máris megbuktál. Pláne, ha külföldi edzőt. Saját magadnak kell felépítened önmagadat, meg azt a rendszert, amelyikben a csapatod futballozik. Magyarországon nem működnek a külföldi sémák. Ez egy speciális ország, itt mindent le kell fordítani magyarra. Ugyanakkor – és ez talán paradoxon – amit egy külföldi szakembertől elfogadnak, amire azt mondják, ez igen, ilyen kemény edzőre van szükség, ugyanazt a magyar edzőtől nem tűrik el. Azonnal rád sütik a bélyeget, hogy túl kemény, túl durva vagy, sőt, bunkó. De ez engem sohasem tántorított el, én mindig a magam útját jártam.

Azért csak volt olyan edző, aki hatott az ön stílusára…

Pintér: Volt, persze, hogy volt. Első helyen Verebes József. Ő nyitotta fel legelőször a szememet. 1993-1994-ben volt Győrben az edzőm, rengeteget tanultam tőle. Fantasztikus ember, aki sokkal, de sokkal többet érdemelne. Igen, talán az ő hatását érzem néha magamon. De én sohasem fogok kibújni a bőrömből, sohasem puhulok meg, ha kirúgnak, azért rúgjanak ki, mert én voltam hülye, nem más.

Verebes mellett Farka József pályaedzőmnek köszönhetem e legtöbbet, „Bringa” évek óta elvisel. Antók József nélkül sem lennék az, aki vagyok , ő indított el az edzői pályán. Tarsoly úr pedig  kitartott mellettem a nehéz időkben is, remélem , még sokáig tudunk együtt dolgozni.

Milyen a magyar edzői kar?

Pintér: Sokkal jobb, mint amilyennek beállítják. Sok magyar edző megérdemelné a nagyobb megbecsülést. Amit egy külfölditől zsenialitásnak vesznek, az egy magyar edzőtől bornírtság.

Ön is meglehetősen – ahogy mondani szokták – megosztó személyiség.

Pintér: Nem baj. Sohasem foglalkoztam a fanyalgókkal, én nem nekik, hanem a klubtulajdonosnak tartozom elszámolással. Egy jó barátom egyszer azt mondta: a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Persze mindig elfogadtam a jogos kritikát, de azt is megnéztem, hogy kitől kapom.

Emlékezetes idényen van túl. Melyik volt a Győr legjobb meccse?

Pintér: Nem tudom… A Videoton elleni 1-0 a legfrissebb élmény, talán ezért említeném, de az újpesti 0-3 is nagyszerű meccs volt, ráadásul gólokban gazdag összecsapás, és Debrecenben is remekül futballoztunk, annak ellenére, hogy 0-0 lett az eredmény. Tudja azt, hogy a Debrecen, a Videoton és az Újpest ellen is négy-négy pontot szereztünk, és egyik élcsapattól sem kaptunk gólt?! Az az igazság, hároméves tervet dolgoztunk ki, a harmadik évben kellene bajnoki címet nyernünk, az első idényben csak építkezni szerettünk volna. Tudja, aki azt állítja, fél év alatt lehet csapatot csinálni, az varázsló. Ehhez képest a bronzérem már-már tényleg varázslat. Szóval, egy tanulási folyamat első évén vagyunk túl, és még rengeteg a teendő, a tanulnivaló.

Nem akar több magyart a csapatában?

Pintér: Nem nagyon értem a felvetést. Nálam nem számít sem a bőrszín, sem a vallás, sem a nemzetiség. Csak jó futballisták vannak, meg rossz futballisták. Ha két labdarúgó közül a magyar a jobb, akkor nincs az az idióta edző, aki ne a magyart választaná. Nekem csak az fáj, hogy olyan emberek fogalmaznak véleményt, olyanok kritizálnak, akik nem is ismerik a szóban forgó játékost. Aki esetleg kiteszi a szívét a pályára a csapatért. És csak azt vetik a szemére, hogy grúz, szerb, esetleg észt.

A futball a közös nyelvük

Apropó! Hogyan kommunikál a soknemzetiségű csapat játékosaival?

Pintér: Először is, szinte mindenki beszél angolul. De hát nekünk a futball a közös nyelvünk. Másodszor itt van Pista bácsi, aki ezeket a problémákat megoldja, aki óriási segítségemre van, nyelvi és szakmai szempontból egyaránt.

Mármint Sándor István, ugyebár…

Pintér: Igen, ő, aki annak idején a Stadler FC edzője volt, s aki Kárpátaljáról származik, aki perfekt orosz és ukrán. És remek ember. Különben attól tartok, akik a külföldiek szerepeltetése miatt bírálnak, azok egyszerűen – félnek a külföldi játékosoktól. Hogy velük nem fognak tudni boldogulni. Kérdőre vonta már valaki Arsčne Wengert vagy José Mourinhót, hogy miért foglalkoztat annyi külföldit? Félre ne értsék, még véletlenül sem akarom magamat ezekhez az óriásokhoz hasonlítani, csak az elvről beszélek. Manapság erről szól a profi futball.

Említette, hogy a „hároméves terv” első évén vannak túl. Mit írt elő a második évre?

Pintér: Meg kell erősítenünk a csapatot. Persze kevés az időnk, július elsején már Európa Liga-selejtezőt játszunk, nem biztos, hogy addig sikerül mindenkit megszereznünk, akit akarunk. De már mondtam, a csapatom együtt van, már most is ütőképes – persze jobb lenne, ha nem húsz, hanem huszonöt bevethető játékosom lenne. Három fronton kell helyt állnunk, nem lesz egyszerű. De azon dolgozunk, hogy sikerüljön. Ha egyetlen napot sem tudok pihenni nyáron, akkor egyetlen napot sem fogok pihenni.

Ön szerint mi a magyar labdarúgás legnagyobb problémája?

Pintér: Sok van, de azt tartom a legfontosabbnak, hogy a klubok megerősödjenek. Anyagi és szakmai értelemben egyaránt. A legtöbb helyen csak a túlélés a cél, a lyukak betömködése, és a játékosok adásvétele is csak ezt a célt – a túlélést – szolgálja.  A labdarúgást, mármint a profi labdarúgást, a klubokban művelik, s amíg a magyar klubok nagy része egyik napról a másikra él, addig ne reméljünk nagy változásokat.

Végül egy látszólag felszíni kérdés, egy külsőség: a legelegánsabban öltözködő magyar edzők közé tartozik. Ebben mi motiválja?

Pintér: Roppant egyszerű: nekem minden meccs ünnep. És, ugye, egy ünnepre ünneplőt ölt az ember…

Gáll András

Forrás: Sztár Sport