Éremgyűjtő
Két éven belül a második bronzérmét gyűjtötte be felnőtt együttesünk, de van olyan ízig-vérig zöld-fehér tagja is a csapatnak, aki jóval több medállal büszkélkedhet. A keret edzője, Szabó Ottó akár múzeumot is nyithatna gyűjteményének…
Soha nem voltam nagy gyűjtögető, csak pár érmet tartok a lakásban. A vitrinben őrzök például egy 96/97-s Az év ifjúsági labdarúgó nevelőedzője címet, amit Fehér Mikivel való közös munkánknak köszönhetően érdemeltem ki. A többi kincset egy dobozban tartom. kezdi az egykori válogatott csatár.
Egy Magyar Kupa arany- és egy ezüstérmet, a Verebes korszakból pedig két bajnoki arany, két ezüst és egy bronzmedált sikerült begyűjtenünk.
1979-ben a Magyar Kupa döntőben szinte esélytelenül indultunk, ezért számomra különösen emlékezetes az a győzelem, főleg hogy az én gólommal hódítottuk el a serleget, de játékosként azért a legelső, 81/82-ben szerzett arany csillog a legfényesebben, hiszen egy gyengébb év után kissé vártalanul jött az elsőség.
A játékos pályafutástól külön kell választani az edzői sikereket, a háttérben másként éli már meg az ember az eredményességet. Utánpótlásedzőként is több tornagyőzelem részese lehettem, a tartalék csapattal egyszer az első helyen végeztünk.
A felnőtt csapattal egyértelműen a két bronzérem a legértékesebb, a Magyar Kupa második helyezést, mint ahogy 1984-ben, tavaly is csalódáséként éltük meg az egész kerettel együtt.
A jövőre nézve szívesen átugranék egy lépcsőfokot, és a következő szezonra kiegyeznék egy arannyal! teszi hozzá mosolyogva, Szabó Ottó.
