Büszke a bajnoki bronzéremre

– Nem érzi úgy, hogy kissé hálátlan szerep a pályaedzőé, hiszen ahogy a hétköznapokban, ilyenkor, siker esetén is a háttérben maradnak a vezetőedző mellett dolgozó szakemberek.

– Egyáltalán nem gondolom, hogy hálátlan lenne ez a munka. Amikor befejeztem a játékos-pályafutásomat, tudatosan már erre a pályára készültem. Nem vezetőedző, hanem pályaedző akartam lenni. Van, akit előbbire, van, akiket utóbbira teremtettek. Én ezt a munkát szeretem a legjobban és nagyon örülök, hogy ezt is csinálhatom.

– Jól ismerik egymást Pintér Attilával, s úgy fest, meg is értik egymást, gyümölcsöző a kapcsolat.

– Ez így van. Korábban egy csapatban futballoztunk, barátok lettünk. Aztán Sopronban az élvonalbeli klubnál már mint edzők dolgoztunk együtt. Ismerjük egymás gondolatait, ami ugye, mondanom sem kell, nem hátrány egy csapat életében.

– Ráadásul Győrben több edző is segítheti a szakvezető munkáját.

– Igen, remek teamet alkotunk Sándor Istvánnal és Szabó Ottóval, akik a rutint, a tapasztalatot, a nyelvtudást, no meg a helyi kötődést biztosítják.

– A mérkőzéseken általában egy nagy mappával látni. Elárulja, miket jegyzetel?

– Nem olyan nagy titok ez, mindenhol készül feljegyzés. Általában az adott mérkőzéssel kapcsolatos információkat írom fel. Azt, hogy ki hol helyezkedjen egy szögletnél, pontrúgásnál, kinek kire kell figyelnie. S persze a hibákat is felírom, hogy ezeket a mérkőzés után kielemezhessük.

– Gondolta, hogy egy éven belül bronzérmet ünnepelhet Győrben?

– Minden munkát úgy vállal el az ember, hogy a tökéletesre törekedjen. Őszintén megmondom, bíztam a jó eredményben. Ez most így jött össze, amire mindannyian büszkék lehetünk.

– S mire lehet képes ez a csapat a nemzetközi porondon?

– Ahogy a bajnokságban, a kupában is szeretnénk minél előbbre jutni. Aztán hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk.

Szeitz Tibor

Forrás: kisalfold.hu