Az 1956-os forradalom hőseire emlékezünk
Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.
„…A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
/Bibó István - 1956/
1956. október 23-án Budapesten az egyetemi diákság felvonulásával kezdődött a szovjet megszállás és a kommunista elnyomás elleni felkelés. A diákfelvonulások után a Parlament előtt már több százezer fő hallgatta Nagy Imre reformokat ígérő beszédét. A fegyvertelen tömegre a Rádió épületénél leadott véres sortűz hatására estére fegyveres felkelés bontakozott ki. A tüntetők ledöntötték a Dózsa György úti Sztálin-szobrot, a kommunista diktatúra jelképét, és hajnalra elfoglalták a Magyar Rádió épületét.
Bár az elkövetkező napokban Nagy Imre törvényesen megalakult kormánya megtette a kezdő lépéseket a demokratikus átalakulás felé, és a szovjet csapatkivonási tárgyalások is megkezdődtek, az orosz tankok november 4-én hadüzenet nélkül megindultak a főváros ellen, majd a túlerő legyűrte a felfegyverzett civil felkelők ellenállását. A megtorlás elől százezrek menekültek el az országból, ám a Kádár-rezsim így is ezreket börtönzött be, és több száz forradalmárt kivégeztek.
Az új, demokratikusan választott Országgyűlés nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé október 23-át az 1991. évi VIII. tv. alapján, amelyet a 2012-es Alaptörvény is megerősített.
