Pályán, vízben, levegőben

Eredményes labdarúgó-pályafutást tudhat maga mögött a most 51 esztendős Preszeller Tamás. A Rába ETO korábbi ezüst- és bronzérmese hétszer húzhatta magára a válogatott címeres mezét is, s talán nincs is olyan a sportágat kedvelők közt, aki ne ismerné a nevét. Pályafutásáról már többször is írtunk, nem árt azonban feleleveníteni, hogy a mosonmagyaróvári születésű játékos Székesfehérváron lett első osztályú labdarúgó. Mindjárt az első mérkőzésen a kapuba is talált, s nem véletlen, hogy aztán előbb Szombathelyre, majd Győrbe került.

„Pályafutásom legeredményesebb hat évét mindenképp Győrben, az ETO-ban töltöttem – kezdte Preszeller Tamás, akinek édesapja Perényi néven szintén ismert labdarúgó volt. – Nehéz lenne kiemelni bármit, de azért van egy-két dolog, ami kapásból eszembe jut: sok olyan világsztár ellen játszottunk, aki abban az időben a futball meghatározója volt, s felejthetetlen marad számomra a Manchester elleni két jó mérkőzés is. Igaz, ha kicsit előbb érkezem Győrbe, még nagyobb sikerek részese lehettem volna, de nem jöhettem korábban, opciós szerződés kötött még két évig a Haladáshoz."

A sikeres győri évek után megkóstolta az idegenlégiósok kenyerét is.

„Egy évet voltam Svédországban, ám családi okok miatt haza kellett jönnöm, majd az MTK-nál folytattam. Aztán Ausztriában játszottam, végül Kapuváron és Bajcson alacsonyabb osztályban futballoztam. Három évvel ezelőtt még utóbbi csapat játékosa voltam, az igazolásom talán még most is ott van, közben persze már edzősködtem, az ETO utánpótlás-játékosait oktattam."

Ez azóta sem változott, tudását, tapasztalatait egykori klubjában kamatoztatja, egy ideig a nagycsapat pályaedzője is volt.

„Reszeli Soós Istvánnal remek első évet produkáltunk, sokáig versenyben voltunk az éremért, végül ötödikek lettünk. A következő szezon már nem volt ilyen sikeres, de az is szép emlék marad. Most tizennyolc-tizenkilenc évesek a játékosaim."

Aztán a labdarúgás mellett képbe került más sportág is.

„Amikor abbahagytam focit, kialakult egy kis hiányérzetem. Hiányzott az az izgalom, ami a hétvégéimet jellemezte. Horgásztam, vadásztam, majd búvárkodni kezdtem. Jelenleg háromcsillagos minősítéssel rendelkezem – öt a maximum –, s ha tehetem, nyaranta tengerben is merülök, több száz óra van már mögöttem."

Majd jött egy igazán extrém ötlet, az ejtőernyőzés.

„Mindig is érdekelt a repülés, többször jártam a péri reptéren. Lenyűgözött az ejtőernyősök látványa, s annak ellenére, hogy van az a mondás, miszerint épeszű ember ép repülőgépből nem ugrik ki, kipróbáltam. Hamarosan a századik ugrásomra készülök, pedig az első nem volt túl sikeres... Idegességemben fejjel előre ugrottam ki a gépből, bepörögtem, nem nyílt ki az ernyőm. Összevissza rángattam a zsinórokat, s vagy hatszáz métert zuhantam, amire valami történt. Végül szerencsésen földet értem, s rögtön gépbe ültem, mert tudtam, ha nem ugrok újra, akkor soha többet nem teszem meg."

A volt futballista, nincs rá jobb kifejezés, megszállottja lett az ejtőernyőzésnek.

„Óriási élmény ugrani, leírhatatlan az érzés, amit az ember akkor átél. Egyébként több tervet is dédelgetek. Nemrég azt kértem Tarsoly Csabától, az ETO elnökétől, ha lesz stadionavató, én hozhassam a levegőből a labdát. Úgy érzem, tetszett neki az ötlet. A másik dolog talán sokkal elérhetetlenebb. Szeretném egyszer megdönteni a magassági ugrás rekordját, ami nem lenne egyszerű feladat, hiszen több mint harminc kilométeres magasságot kellene legyőznöm."

Addig is marad a földön, ahol ehhez képest valamelyest könnyebb megmérettetés előtt áll.

„Ugyan kisebb sérüléssel bajlódok, de ha a lábam engedi, hétvégén Szombathelyen talán újra lefutok egy maratont. Persze nem esek kétségbe, ha nem javul a térdem, akkor hatvan kilométert kerékpározok" – tette hozzá befejezésül Preszeller Tamás.

Szeitz Tibor

Forrás: kisalfold.hu