Kis Gergely sztárjátékosoknak segít a felépülésben - Élménybeszámoló a katari Aspetar Sportkórházból
Kedden a katari Aspetar Sportkórházban rehabilitációs trénerként dolgozó Kis Gergely tartott előadást az ETO FC Győr VIP-termében a klub alkalmazottainak. A volt győri kézilabdázó bemutatta, hogyan dolgoznak a Katari Királyságban, és kérdésekre válaszolt a munkájával kapcsolatban.
Kis Gergely az ETO-ban kezdett kézilabdázni. Először 1999-ben, egy junior világbajnokság alkalmával ismerkedett meg Katarral, ami már akkor nagyon megtetszett neki. Pályafutása során több sérüléssel bajlódott, majd egy vállsérülés miatt majdnem fel is hagyott a profi sporttal. Ekkor jött egy lehetőség, és 2003-ban aláírt egy katari csapathoz, ahol tíz szezont játszott. Ezután egy felemásra sikerült évet még eltöltött a Ferencváros-PLER csapatában, majd abbahagyta a profi sportot. Az aktív sportpályafutása befejeztével utánpótlás edzőként dolgozott idehaza, emellett erőnléti és rehabilitációs edzőképzésre járt. A megszerzett képesítésekkel a zsebében újra Katar felé vette az irányt, ahol az Aspetarban, egy ultramodern sportkórházban helyezkedett el. Az egészségügyi intézményben a sérülés után újra munkába álló sportolókkal foglalkozik, mindenféle sportágból jönnek hozzá, de legtöbbször futballistákkal dolgozik együtt az edzői csapatban. Az Aspetarban az a szellemiség, hogy a sportolók jobb állapotban hagyják el a kórházat, mint amilyenben sérülésük előtt voltak. Nemcsak a sérült testrészre koncentrálnak, hanem átfogó fejlesztést kapnak, a fizikai állóképességüket is próbálják magasabb szintre emelni.
Kis Gergely mesélt róla, hogy több nagy sztárnak segített már visszatérnie a pályára, ilyen volt például Didier Drogba, vagy az NBA-ben kosárlabdázó Joel Embiid.
- Az ETO FC egyik alkalmazottja, Kéri Krisztina révén érkezett a felkérés, hogy látogassak el a csapathoz – kezdte Kis Gergely. – A kórházon belül, ahol dolgozom Katarban, tartottam már előadást, ezt most inkább élménybeszámolónak nevezném, amire nem nagyon volt még példa ezelőtt. Nagyon vártam már egyébként, hiszen korábban, még serdülő játékos koromban elég sok időt töltöttem ebben az épületben. Úgy éreztem, hogy tetszett mindenkinek a beszélgetés, sok kérdést kaptam, amikre igyekeztem válaszolni, remélem, tudtam valamit hozzáadni az ETO-s kollégák munkájához, legalább egy történettel, amit élvezettel hallgattak.
