Szép emlékek Mikiről – Kisalföld lapszemle

Győrben a Szabadhegyi Közoktatási Központban és az ETO-ban Cs. Kovács László ismertette meg a futball alapjaival, de kettejük kapcsolata több volt egy egyszerű tanár-diák vagy edző-játékos kapcsolatnál.

„Vékony, ügyes, gyors és szorgalmas gyerek volt. Ezek mellett iszonyatosan jól fejelt, nagyon büszke voltam rá – emlékezik Cs. Kovács László, egykori testnevelő tanára. – Az iskolai foci csapatunk erőssége volt Sebők Zsolttal és Farkas Balázzsal együtt, rengeteg tornát nyertünk velük.”

Az iskola mellett az ETO-ban is egyengethette a nagy reménységnek tartott futballista sorsát.

„Azt szoktam mondani, én senkit nem tanítottam meg futballozni, legfeljebb segítettem a tehetségeknek, hogy jó focisták legyenek – folytatja Cs. Kovács László. – Így voltam Mikivel is, aki rendkívül jó alany volt ehhez. Fiatal kora ellenére is sokra vitte és valószínű, még szebb jövő állt volna előtte, de a sors sajnos közbe szólt.”

Fehér Mikit az ETO-tól a Porto vásárolta meg 1998-ban, majd onnan 2002-ben igazolt át a Benficába – közben kölcsönben szerepelt két másik luzitán klubban is.

„Hálás gyerek volt, soha nem felejtette el, hogy honnan indult – említi egykori edzője. – Nagyon jó volt a kapcsolatunk, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy tíz napra meghívott magához, az édesapjával együtt kiutaztunk hozzá Portugáliába. Életem egyik legszebb emléke az ott eltöltött idő. Megnéztük a nevezetességeket, elvitt a kedvenc vendéglőjébe, ahol hallevest és rendkívül finom rákot ettünk. Lisszabonban kisétáltunk az Atlanti-óceán partjára. Gyönyörű lakásban lakott, egyszer kikártyáztuk, hogy kinek kell elmosogatni. Én veszítettem, de földrajz szakosként mégis óriási élmény várt. Rögtön haza is telefonáltam a feleségemnek: mosogatok, miközben az ablakon keresztül nézem az apály és a dagály ingadozását.”

fotó: kisalfold.hu

Fehér Miki népszerűségét nap mint nap megtapasztalhatták Portugáliában.

„Ha kimentünk sétálni az utcára, alig tudtunk megtenni néhány lépést, már rohantak utánunk a fiatal lányok, autogramot kértek, fotózkodtak vele. Az újságok tele voltak a fotójával, rendszeresen szerepelt a televízióban. A népszerűségét úgy is megtapasztalhattuk, hogy az egyik reggel az édesapjával ketten lementünk a halkikötőbe egy kis lélekmelegítőért. A kocsmában engem is felismertek, mert láttak Mikivel a tévében. Miki nyitott Mercedessel járt, mondta, próbáljam ki nyugodtan. >Mondtam neki, aranyos vagy, de ez nem olyan egyszerű: Trabanthoz vagyok szokva.<

A győri lakásban Miki fényképe most is ott lóg az edző-tanár szoba falán. Fájó és örök emlék.