Szabó Ottó a sikeres győri éveket nem cserélné el semmire - Kisalföld K2 lapszemle

– Hogy telnek a napjai, nem hiányzik a futball? – kérdeztük az ETO-val kétszeres magyar bajnok és ezüstérmes, valamint bronzérmes korábbi kiváló csatárt.
– Minden a legnagyobb rendben, igaz mivel a járvány miatt sok sport esemény is elmaradt, én sem tudok meccsekre járni, hiányzik már a foci. Amúgy, s emiatt a tulajdonosnak és az ügyvezetőnek nem lehet elég hálás, szerencsére megmaradt a kapcsolat köztem és a klub között, így amikor még nem tört ki a pandémia és voltak edzések, Nagy Tamás kollégámnak heti kétszer besegíthettem a legkisebbek gyakorlásaiba. Ezen kívül a hét-nyolc éves kis ETO-s palánták egyéni képzésébe is besegíthetek, így nem kellett elszakadnom a munkától sem. Nagyon örülök ennek és őszintén köszönöm ezt lehetőséget, mert nem tudnám most enélkül elképzelni az életem.
– Gondolom, azért több ideje marad a pihenésre is.
– Ez így van, s nemrég visszatértem az egyik régi hobbimhoz, a horgászathoz. Amikor még jó idő volt, gyakran jártam ki a vízpartokra, s elárulom, már a nyolcéves unokámat is megfertőztem ezzel a csodálatos időtöltéssel. Gyakran jön velem, hogy ijesztegessük a halakat.
– Ha jól tudjuk, ő amúgy focizik is.
– Igen, korábban az ETO, most az Üstökös játékosa, de még mindig nem tudni, egyáltalán labdarúgó lesz-e belőle.
– Önnek nagyszerű pályafutása volt futballistaként, elégedett?
– Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, mert miután játékosként tizenhat évet húztam le az ETO-ban, azután is a futball, a klub mellett maradhattam. Azt csinálhattam, amihez igazából értek. Sokat dolgozhattam az utánpótlás-nevelésben, de többször voltam pályaedző a felnőttcsapatnál. Volt részem sikerben, s játékosként és edzőként nyilván kudarc is ért, szerencsére előbbiből akadt azért több. A Verebes-időszak, a bajnoki címek felejthetetlenek számomra.
– Nyilván az utóbbi időszakra emlékszik a legszívesebben.
– Ez természetes. A sikerhez kellett egy edző, Verebes József, aki az akkor itthon újnak számító játékmódot hozta el nekünk, önbizalmat adott. Kellett egy elég jó játékosállomány, némi erősítés és egy biztos anyagi hátteret nyújtó Rába-gyár. Szép emlék az első bajnokság megnyerése alkalmával az Üllői úton a Fradi ellen négy-háromra megnyert mérkőzés, ami döntő jelentőségű volt a bajnoki cím szempontjából. Aztán amikor Győrött hét-nullára vertük a Kaiserslauternt. Szívesen gondolok a minszki kupameccsre, amelyen négy-kettőre győztünk és két gólt én lőttem. Egy Diósgyőr elleni hazai meccsen a vendégek már kettő-nullára vezettek ellenünk, de sikerült fordítani és a győztes gólt én szereztem a kilencvenedik percben.
– Tartja a kapcsolatot a korábbi társakkal ?
– Néhányukkal igen. Hlagyvik Gabival szinte naponta találkozunk, de ezen nem kell csodálkozni, hiszen szembe szomszédok vagyunk. Hannich Petivel és Csonka Gyuszival sokszor játszottunk még együtt az öregfiúk csapatban. Érdekesség, hogy utóbbi fia a kollégám lett, ő is gyerekekkel foglakozik az ETO-ban.
– Sokak szerint nagyot lépett előre hazánkban a futball és annak megítélése.
– Ezt én is így érzem, s azt gondolom, ez mindenképp a befektetett energia, munka és pénz eredménye. Gyönyörű stadionjaink vannak, s most már a pályán is vannak eredményeink. Nagyszerűen szerepelt a válogatott, a Fradi és szerintem a bajnokságunk is színvonala is jobb lett. Abszolút előrelépés ez, s aki nem ezt mondja, az valótlant állít, vagy egyáltalán nem érdekli a foci.
– Az ETO előrelépésére azonban még kicsit várni kell.
– Amíg lehetett, minden meccsen ott ültem a lelátón, Stark Petivel szinte naponta beszéltem telefonon, tehát képben voltam a csapatot illetően. Nagyon bízom benne, hogy a sok munka hamarosan itt is eredményre vezet. Úgy gondolom, egyre jobb csapat lesz az ETO.
– Végezetül még egy kérdés. Ha eldönthetné, hogy a múltban vagy most lenne labdarúgó, melyiket választaná?
– Ha a sikeres győri éveket veszem figyelembe, azokat nem cserélném el semmire. Persze tisztában vagyok vele, hogy most már sokkal többet lehetne a focival keresni, de ezzel én egyáltalán nem foglalkozom. Nincs ugyan extra nagyságú nyugdíjam, az átlagos összeget kapom, de a már említett lehetősséggel, miszerint emellett is dolgozhatom, jól elvagyok. Örülök, hogy így alakult a sorsom, s büszke vagyok, hogy egy fantasztikus klubban lehettem elismert, sikeres labdarúgó.