Minden szinten gólvágó volt - Sülének szívügye lett a női foci

- Nagyszentjánosi származású vagyok, ott rúgtam gyerekként a grundon a labdát, majd tizenhàrom éves koromban kerültem az ETO-hoz – kezdte pályafutásával kapcsolatban, az egykori kiváló támadó, Süle János. - Végig jártam a ranglétrát, serdülőtől minden egyes csapatban megfordultam, itt voltam először igazolt labdarúgó. Első edzőm Somogyi Józsi bácsi volt, de játszottam Pálfi Totó és Győrfi Laci bácsi irányítása alatt is. A Verebes-korszakban lettem NB I-es, Józsi bácsi 17 éves koromban állított be először egy ETO-Videoton mérkőzésen, 1984-ben. Hála Istennek, nyertünk is 2-1-re. Ezután ritkábban, de kaptam azért szerepeket, de nagyon nehéz volt abba a csapatba bekerülni. Ilyen fiatalon bronzérmet és ezüstérmet is szereztem, amire nagyon büszke vagyok, ahogy arra is, hogy egyáltalán játszhattam ebben a csapatban. Nagy élmény volt, nagyon komoly miliője volt akkoriban a győri labdarúgásnak, volt alkalmam harmincezer néző előtt is játszani, amiről ma sokan csak álmodoznak.

- 147 mérkőzés és 23 gól az NB I-ben...

- Mivel nehéz volt a gyôri csapatba bekerülni, és fiatalon fontos a játéklehetőség, az akkor feljutó Veszprémbe adtak kölcsön. Glázer Róbert volt ott akkor az edző, Mónos Tamás, Csongrádi Ferenc és én mentünk együtt, a Veszprém „csomagban kapta” az erősítést. Nagyon szép öt évet töltöttem ott el, meglőttem az első NB I-es gólomat, több lehetőséghez jutottam, kiteljesedhettem az elsőosztályban. Három év után sajnos elkezdődött egy negatív időszak, a csapat és a szereplés szempontjából sem volt már annyira jó az utolsó két év. Ki is estünk, akkor kerültem a Szombathelyi Haladásba, ahol ugyancsak Robi volt az edző, és átvitt magával.

- Veszprémből Szombathelyre, onnan Mosonmagyaróvárra vezetett az útja, volt idegenlégiós Ausztriában, játszott Kapuváron és Gyirmóton is...

- Szombathelyen két évet töltöttem, NB I-ben és NB II-ben is játszottam, majd Mosonmagyaróvárra igazoltam NB III-ba, akkor már 31-32 éves voltam. Ott viszont feljutottunk az NB II-be, nagyon jó kis korszak volt, jó csapat, jó körülmények. Majd ahogy idősödtem, az ember érzi, hogy már kopik, szép lassan újfent minden osztályt megjártam, csak most lefelé. Óvárról volt egy kitérőm Ausztriába, ami annyira nem jött be, aztán Kapuvárra igazoltam megyei egybe Preszeller Tamás edzősége alatt, ott nagyon jó szezont produkáltam, harmincnàl is több gólt lőttem, pedig már annyira nem voltam fiatal. Onnét Gyirmótra igazoltam megyei egyne, ahol feljutottunk az NB III-ba, Horváth Laci volt ott az edző.

- Villámgyors lesipuskásként könyveltèk el pályafutása során. Egyet ért ezzel?

- Játékosként gyors voltam és gólérzékeny, átlagon felüli sebességem volt a mezőnyben, és a fejes góljaim száma alapján jó voltam fejjátékban. Sok gólt szereztem úgy, hogy próbáltam olvasni az ellenfél hibáit, mondhatjuk, hogy ilyen „lesipuskás” csatár voltam, a másik csapat hibáiból éltem.

- Végül körbeért a pályafutása, a nagyszentjánosi grundról indulva, Nagyszentjánosra hazaérkezve zárta labdarúgó karrierjét.

 - Ahogy mondtam, Nagyszentjánosról származom, de életemben nem voltam ott igazolt játékos, és anno megígértem, hogy ott fogom befejezni a pályafutásom, végül oda igazoltam a megyei màsodosztàlyba, ahonnèt sikerült feljutni megyei egybe. Harminckilenc évesen hagytam abba az aktív labdarúgó karrierem, de még a gólok akkor is mentek. Azt mondtam magamban, hogy nem igazán tudtam futballozni, de gólt tudtam szerezni, ami azét nem hátrány.

- Tudatosan készült az edzői pályára?

- Játékos pályafutásom végén elvégeztem a szükséges licenszeket és Nagyszentjánoson kezdtem edzősködni. Fiú gyerekekkel kezdtem el foglalkozni, majd a felnőtt csapatnak is voltam az edzője. Soós Imrével is dolgoztam együtt, odajött edzőnek Nagyszentjánosra, az is nagyon szép korszak volt. Később elmentem vele Mosonmagyaróvárra az NB II-es csapathoz, ott voltam a pályaedzője, ezután voltam még edző Gönyűn.

- Aztàn váltott a női futball irányába...

- Idő közben a lányom is cseperedett és elkezdett a futball fele orientálódni, így kerestem neki egy csapatot, ahol 8-9 éves lányként focizhat. Ez lett az akkor még létező Győri Dózsa női labdarúgó szakosztálya, ott kezdett el játszani a korosztályos csapatban. Tudva, hogy megvan hozzá a papírom, egy idő után felkértek, hogy irányítsam a felnőtt csapatot, így kerültem igazából kapcsolatba a női labdarúgással.

- Hamarosan visszatért az ETO-hoz.

- Az ETO részéről Horváth Tamás ekkor már kiszemelte Dórit és szerette volna áthozni, viszont akkor még nem volt olyan korosztály, amiben tudott volna játszani, ezért kivártuk az U14-es csapat megalakulását, és átigazoltunk. Dóri 15 évesen mutatkozott be az akkor NB II-es felnőtt csapatba, majd fel is jutottak az NB I-be. Horváth Tamás és Juhász Anita szárnyai alatt fejlődött akkor az ETO-nál a női labdarúgás, szerették volna bővíteni a korosztályokat, és tudták, hogy nekem van hozzá végzettségem és van edzői ambícióim is, így felkértek a leány utánpótlásba U14-es edzőnek. Később az U19-es csapat élére kerültem, azóta is ezzel a korosztállyal dolgozom, illetve besegítek a felnőtt csapatnál is.

- Milyen sikerrel?

- Úgy gondolom, pedagógiailag és pszichológiailag nagyon jól tudom kezelni a csapatot, kötődnek hozzám a gyerekek. Természetesen szakmailag is igyekszem minél jobban átadni, amit tudok, igyekszem ötvözni a régi dolgokat az újakkal. Fogékony vagyok az újdonságokra, próbálom magam képezni, gyakran utánanézek dolgoknak, ezekből és a régi jó dolgokból próbálok egy elegyet alkotni, mint edző. Szeretek ezzel a korosztállyal dolgozni, nagyon sokat lehet kapni a lányoktól, nagyon becsületesek, szépen dolgoznak, és annak ellenére, hogy már nem itt játszik a lányom, nekem ugyanúgy szívügyem az ETO női szakága. 

Sikeres edző-tanítványa és jó apa-lánya kapcsolat

- Dórival is sikeresnek gondolom a közös munkát, edzőjeként sosem kivételeztem vele, úgy kezeltem, mint bárki mást, esetlegesen még szigorúbban is, amit azért alkalmanként otthon szóvá is tett. A megfelelő közös munkát bizonyítja az is, hogy a korábbi csapattársai közül sokakkal máig jó baráti viszonyban van, mivel ő is ugyanúgy egy volt a sok játékos közül. Szakmailag az eredményei úgy gondolom jól alátámasztják a munka eredményességét, játszott a felnőtt női válogatottban, most pedig egy német csapatnál szerepel. Jól érzi magát kint, remélem, még sok szép és eredményes év áll előtte.