Dupla dinamit: a Kanyaurek-testvérek az ETO-ban
Újabb két olyan egykori kiváló labdarúgó és edző életéről számol be Biczó Zalán győri helyismereti kutató, akik a hőskorban meghatározó szerepet töltöttek be az ETO életében. A kutatásban a szerző segítségére voltak, a Pataki Gyula által megtalált budapesti anyakönyvi adatok.
A Kanyaurek-testvérek az 1910-es ETO csapatában is futballoztak, Kanyaurek Lipót később edzőként visszatért az ETO-hoz és 1932-ben Nyugat bajnoka lett a csapattal! Bátyja, Kanyaurek István pedig a magyar válogatottként érkezett a győri csapathoz.
Kanyaurek Lipót Budapesten a VII. kerületben született Kanyaurek Miklós építésvezető és Fock Mária gyermekeként, 1896. október 23-án. Születéskori lakhelye: Csömöri út 64/b. (Születési anyakönyvi szám: Bp., VII. ker., 3242/1896.) A Wesselényi-utcai polgári fiúiskolában tanult. A BTC-hez igazolták le 1910. októberében. A Budapesti Torna Club 1911. június 12-i igazoló választmányi ülésén törölték az ifjúsági tagok sorából, ekkortól a felnőtt csapat tagja. 1912-től a győri ETO játékosa. Kanyaurek Lipót két góljával győzték le a kassai együttest Budapesten 1913. augusztus 3-án a millenáris pályán, így a győri csapat lett Magyarországon a vidék legjobb csapata! A győztes csapat: Kail — Müller, Stick— Beleznay, Csonka, Holzmann — Horn II, Kanyaurek II (később neves BTC játékos), Vellay, Szabó (az FTC későbbi híres „vörös Szabója”), Horváth. Röviden a meccsről: A Győri Egyetértés —Kassai AC 2:1 (1:0). Helyszín a budapesti Millenáris pálya, hatezer néző előtt. „Megállapíthatjuk, hogy mind a két csapat megüti az első osztályú klubok — második csapatainak a nívóját. Győr csapata rutinosabban mozgott és főleg ezzel nyerte meg a matschet. A csapat lelke Müller hátvéd és a jobbszárny (Horn-Kanyaurek II) volt - írta Világ 1913. augusztus 5-én. A városban nagyszabású ünnepséggel adták át az ETO csapatának a nyugat-magyarországi bajnok és a Magyarország legjobb vidéki csapatának a város ezüst serlegét és arany plakettjeit. Kanyaurek Lipót a dunántúli labdarúgó válogatott csapat tagjaként is szerepelt. (Testvérbátyja, István szintén az ETO kitűnősége volt. Kanyaurek István (született Budapesten 1889. április 28-án (Születési anyakönyvi szám: Bp., VII. ker.,róm.kat. 467/1889) a Törekvés SE-ben 1906-1907-ben, 1908-ben Typographia Sport Clubtól Nemzeti Sport Clubba szerződött. 1910 novemberétől az NSC kiváló játékosa, aki katonai szolgálatainak teljesítése céljából Bécsbe távozott, a Wiener Sport Club csapatában szerepelt 1912-ig, majd a ETO játékosa lett. Egyszeres válogatott labdarúgó is, mert pályára lépett Budapesten 1909. május 29-én, az angolok elleni barátságos meccsen. 1914. július végén behívták katonának és ezután már nyoma veszett, nagy valószínűséggel elesett a háborúban 1914-1915-ben.) Öccse, Lipót az első világháború alatt visszatért a BTC-hez, majd 1920-ban rövid ideig újra az ETO-ban játszott, majd a BTC-ből 1921-ben, ahol az udinei egyesület amatőr tréneri teendőit is ellátta. Udinében egy garázsban kapott állást, de 1922 nyarán visszatért a BTC-hez. 1922—1925 között a pozsonyi PTE játékosa, onnan újra Itáliába távozott. Mantovában élt 1925-1926-ban játékos-edző, majd újra visszatért Győrbe, ahol a vagongyárban kapott munkát. ETO trénere lett 1929-től. Sikeres edző, 1932-ben Nyugat bajnoka címet szerzett a vagongyári egyesülettel. Az ETO után a győri DAC edzője is lett 1935-ben. Kanyaurek Lipót műszerészsegédként halt meg 1950. július 12-én az újpesti kórházban. (Halotti anyakönyvi szám: Bp., IV. ker., 1015/1950.) Utolsó lakhelye a kispesti Báthory utca 106. sz. alatt volt. Felesége: Domján Katalin volt.
