Az ETO-ból indult: az asztalos balszélső, aki francia bajnok labdarúgó lett
Belkó Árpád Nagyszombaton született 1910. november 29-én, Belkó Ferenc és Novits Zsuzsanna gyermekeként, és már elemistaként különböző győri grundok rettegett csatára volt. 1927 februárban asztalos végzettséget szerzett, olvasható volt például a neve az Új iparosnemzedék című híradás névsorában, 1927. március 13-án, a Dunántúli Hírlapban.
Nagy tehetségként már fiatalon leigazolta az ETO: „Végre elszánta magát és jelentkezett az ETO-ba. Adtak neki felszerelést és kivitték a tréningre. ..Négy-öt emberen is átvitte a labdát, nyomába se értek és olyan gólt lőtt, hogy elámultak rajta a zöld-fehér csapat tekintélyes vezérei.” Szerepelt az ifiben, a második csapatban, majd a nagy ETO-ban és hamarosan a közönség kedvence lett. Az 1929-es, negyedszázados fennállását ünneplő ETO csapatának tagja volt. A Dunántúli Sport Újság „Portré Belkóról, az ETO válogatott csatáráról” írt 1930. június 6-án. Kiemelte a cikk a játékos szerénységét, lelkesedését és a sportszerű életét. A Győr válogatottjának tagjaként is többször pályára lépett. Belkóról a Vasvármegye így ír (idézi a győri Dunántúli Hírlap 1930 nyarán): „A csatársorban a Győrből akvirált, nálunk csak – par renommée – ismert Belkó játékát előzte meg a legnagyobb érdeklődés. Méltán. Kivételes tehetség. Alig 19 éves. De úgy játszott mint egy nagy. Gyors, rátörő, ambiciózus játékos. Jól lő, kitűnően ad be (és bámulatos könnyedséggel) van érzéke az összjáték iránt, szóval megvan benne minden, ami csak egy kitűnő balszélsőtől megkívánható.”
A Nemzeti Sport jelentette 1930. július 16-án, hogy hetekig tartó tárgyalások után az amatőr válogatott, kivételes tehetségű balszélső, megállapodott Szombathelyen és aláírta szerződését. „Már hetek óta folytak a tárgyalások a játékossal illetve annak szüleivel s ezen a tárgyalások a tegnapi folyamán eredményre vezettek.” Munkát is vállalt, Kopfensteiner Manó üzemében kapott állást.
Két évvel később már külföldre szerződött: 1932 szeptemberében már a francia Antibes csapatában játszott. 1934-ben Belkó francia állampolgár lett. „Belkó, aki a franciaországi Antibes-ben telepedett le fölveszi a francia állampolgárságot, mert rövidesen megnősül” – írta a Győri Hírlap, 1934. február 21-én. 1934.május 15-én összeházasodtak Elisa Nobival Antibes-ben. Gyermekei: Suzanne (1935.február 27.), Paul (1936. augusztus 23.) A francia első osztályú FC Antibes csapatához szerződött 1932-ben, ahol az akkor első-, majd másodosztályú együttesben a legtöbb gólt szerezte. 1935-1938 között az első osztályú FC Sochaux csapatában játszott, ahol ezüstérmes nyert, majd az 1937/38-as bajnokságban francia bajnok lett! A francia első osztályban összesen hat szezont, 88 meccset játszott és 40 gólt szerzett. 1938-ban Sochaux-ban megsérült, majd elment Colmarba. Franciaországban sokan becenevén is szólították: „Bébé Cadum”, mert arcvonása a Cadum szappanmárka gyermeket ábrázoló reklámarcára hasonlított.
Az 1938/39-es idényben a Colmar csapatának tagja. Ekkor behívták a francia hadseregbe, hogy a honosítást befejezzék. 1939. október 26-án a Győri Nemzeti Hírlap jelentette, hogy Belkó, az ETO volt kitűnő balszélsője a Maginot-vonalban szolgál és „Győrött sportkörökben még mindenki élénken emlékezik Belkóra. Hosszú időn át az ETO színeiben aratott sikert…múlt évben bevonult katonának a belforti erődbe. Most jött az értesítés róla, hogy augusztus végi mozgósításkor ismét bevonult szolgálatra és azóta a Maginot-vonalban szolgál.” 1941-ben német hadifogságba került.
Később a szakmájában dolgozott mint bútorasztalos. 1943-ban a francia-német határon szolgált. 1944-ben felreppent a hír, hogy a németek elfogták, mint francia vártüzért és a hadifogságban meghalt, egyik barátja azonban Szombathelyre írt levelében megírta, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Belkó Perpignan-ban, két nagybátyja mellett, adalékanyag gyártó üzemben dolgozott, s a háború után még két idényt töltött az FC Antibes csapatában. Visszavonulása után, kőművesként, az egyik nagybátyja cégénél helyezkedett el. Később asztalosként az antibes-i városháza alkalmazottja volt és 1975-ben történt nyugdíjazásáig ott dolgozott. Antibes-ben, 1998. július 29-én halt meg az egykori híres ETO-focista.
(Az életrajzi adatokban sokat segített Paul Belko, Belkó Árpád Franciaországban élő idős fia, amit ezúton is hálás szívvel köszön a győri helytörténeti kutató, egyetemi könyvtáros, a cikk szerzője – Biczó Zalán.)
