ETO RETRO - Magyarok sikertelen kalandozása Minszkben
Nem, ezúttal nem az 1986-ban a Dinamo Minszk-kel sikerrel megvívott kupacsatát idézzük fel (akkor már Gellei Imre volt az edző): tekintsünk vissza három esztendővel, amikor még bíztak a győri szurkolók, hogy a másodszor is bajnok ETO végre a bajnokok európai tornáján is megmutatja oroszlánkörmeit. Az első fordulóban a Vikingur Reykjavik nem volt nehéz akadály, a folytatás azonban elmaradt…
Az öreg K70 –es VW fényei bevilágították az ébredező országutat, a Ferihegyre tartó kocsi vezetője, nem kis sóhajjal szólt utasához: „Milyen szép két évünk volt, ugye? Kár, hogy vége van…” Elakadt a szavam nekem, az utasnaka döbbenettől, hogy a mindig optimista edző, Verebes József így ítéli meg a helyzetet. Igaz, az október 19-i győri mérkőzésen a vendégek „rádiósa”, Szokol, valamint Gocmanov szétfutották a mieinket, Szabó Ottó hajrábeli gólja is csak a szépítéshez volt elég, ahogy mondani szokás, a hat még gombócból is sok, a 6:3-as vereség nem sok jót ígért a visszavágóra. „Na és szerinted ennek mi az oka?” – kérdeztem vissza, mire a tréner lassan szedte össze gondolatait. „Nem tudtunk igazolni, odafönt azonnal keresztbe tettek, ha valakit el akartunk hozni… A Vagongyár vezére ezúttal nem nyúlt mélyen a zsebébe, mint két éve, amikor csak azt szerette volna elérni, hogy ne a kiesés ellen játsszon a gyár csapata… És végül a nem kevés sérülés is közrejátszott.”
Persze, a hat repülőgépet megtöltő győri szurkolók, akik még a győri első 90 perc után jelentkeztek az útra, reménykedtek a javításban. A gépen mindenkinek ki kellett tölteni egy statisztikai lapot, ki kicsoda, honnan származik, mit csinál, és a végén következett az a kérdés, hogy milyen fegyvert vitt magával az útra? Egy tréfás kedvű fiatalember gyanútlanul beírta, hogy kettő darab Pearshing rakétát, és ennek aztán nem várt következményei lettek: a nyilván értesített vámosok tételes vizsgálatot tartottak, kereskedelmi mennyiségű kettétört szalámi hevert a vizsgálat végén gazdátlanul a pultok mögötti szemetes kosarakban. Mindez nem szegte kedvét honfitársainknak, mert harmadnap állítólag a Hotel Planéta rekord forgalomról tudott beszámolni, amelynek fő tételeit az orosz pezsgő és a vodka tette ki…
A mérkőzés? A hideg novemberi estén az 50.000 néző döbbenten figyelte, hogy a tartalékos győriek (Leskó kapus, Rezi és Kurucz is szóhoz jutott) Hannich büntetőből szerzett góljával vezetést szereztek, ám még a szünet előtt megszületett az egyenlítés, és a 63. percre kialakult a 3:1-es hazai győzelem, két gólt megint a villámgyors Szokol szerzett. Hanem az est java ezt követően a tribünök alatti sajtótájékoztatón történt, amelyre legnagyobb meglepetésünkre Verebes mestert mintha skatulyából húzták volna ki, vajszínű nyakkendős öltönyben várta a kérdéseket. Azok pedig szépen szaporáztak a belarusz kollégák szájából, ám a mi Jóskánk nem jött zavarba: töretlen hittel beszélt arról a profi munkáról, azokról a dolgos hétköznapokról, amelyek a magyar futball reprezentánsává tették a Rába ETO-t. Mintha egy NBA-, vagy NHL-menedzsert láttunk-hallotunk volna! A velem együtt utazó Rába-újság szerkesztője, Rigó János hirtelen a fülembe súgta: Lehet, hogy a látottak ellenére mi jutottunk tovább?”
Mohay Gábor
