Kiss Zoltán 80 éves
Boldog születésnapot kívánunk!
ÚJPESTIKÉNT SZERETTE MEG GYŐRT | Nyolc esztendeig vallhatta magát Kiss Zoltán az akkori Újpesti Dózsa reménységének, ám a várható több játéklehetőség, és az őt a főváros IV. kerületéből jól ismerő edző, Szusza Ferenc edző hívó szava döntött, átigazolt a Győri Vasas ETO-ba. „Érdekes, középhátvédként mutatkoztam be, de hamar kiderült, hogy az inkább Orbán Árpi posztja, így Hidegkuti Nándornál már jobbhátvédet játszottam a félidényes bajnok győri csapatban – kezdi az emlékezést. – Koós Lászlót váltottam, egy ideig Szániel János volt a riválisom, akivel igazi, máig ápolt baráti viszonyba kerültem. Később, Szusza Ferenc második győri időszakában inkább már, mint fedezet segítettem a csapat védekezését.”
A győri lányok kedvence, a jóképű, bozontos szemöldökű Dzsoni összesen 245 NB I-es mérkőzést játszott zöld-fehérben, háromszoros kupagyőztes, a bajnokcsapatok tornáján a legjobb négy közé jutott a győriekkel: „Két mérkőzésre emlékszem a legszívesebben, az egyik a DWS Amszterdam ellen kiharcolt továbbjutás, miután az első mérkőzésen elszenvedett sérülés miatt sokáig kétséges volt a játékom. A másik, amelyre büszkék voltunk, hogy az AC Milan ellen vereség nélkül estünk ki, több idegenben rúgott góllal ment tovább az olasz sztárgárda. A győri szereplésemre felfigyeltek a válogatók is, összesen 25-ször szerepeltem a B-, vagy az olimpiai válogatottban, de miután elvállaltam a fedezet posztot, így Mexikóba már nem vittek ki.”
Tíz esztendeig játszott az ETO-nál, majd még két évig szerepet vállalt a FŐSPED Szállítók akkor jó nevű, kilenc volt NB I-es játékost a soraiban tudó gárdájában. Egy lábtörés vetett véget pályafutásának, és ekkor már Győr volt élete folytatásának a színhelye: 45 éve megkötött házassága, kiscsapatoknál vállalt szakmai feladatok kötötték a megyeszékhelyhez, nem mellékesen 2003-as nyugdíjazásáig a korábbi áramszolgáltató, az ÉDÁSZ győri üzemigazgatósága hálózati fenntartási csoportjánál dolgozott. Röpke sóhaj kíséretében fűzi hozzá: „Nincs közvetlen kapcsolatom a játékkal, mert rá kellett jönnöm, hogy bár az alacsonyabb osztályokban játszó fiatalok szeretik, de a szórakozás nekik sokszor fontosabb, így nehezen találtuk meg a közös nyelvet. Elszomorított az ETO öt év előtti visszaminősítése is, mi idősebbek még szeretnénk megélni, hogy újra első osztályú a csapat…”
