ETO RETRO: Focisegély – Mentőöv a bajban
A szocialista világ állami eszközökkel támogatott élsportja megteremtette a fából vaskarikát, az amatőrizmus álarcába bújtatott profizmust, a sikerek által pedig a rossz emlékű társadalmi berendezkedés kifelé hirdetett fölényét. Mindez leginkább a labdarúgásban öltött testet, amelyben az ötvenes évek külföldi utak, pluszjuttatások révén elaltatott struktúrája addig halmozott sikert sikerre, amíg „odakint” a világháborút követően lerakták a tiszta profi sport gazdasági alapjait.
Bújtatott, gyári státuszokon kívüli állásokból fizették a labdarúgókat, az átlag hazai kereseteknél mindig egy kicsit jobban, miközben a világ lassan elhaladt mellettünk, a rendszerváltás után pedig nem volt se állam, se szakszervezet, amely stabil hátteret nyújtott volna a futballnak és a benne élőknek. Így fordulhat elő, hogy a nyugdíjintézetnél jó néhány volt focista, sok-sok jó képességű játékos „dolgozói múltjában” találtak lyukakat, amelyek végül alacsony nyugdíjak formában öltöttek testet: egykor ezreket szórakoztató, ünnepelt és megbecsült, volt sportolók kerültek idősebb korukra megromlott egészségi állapotukkal együtt nagyon nehéz anyagi helyzetbe.
Ezen a helyzeten kívánt segíteni a Magyar Labdarúgó Szövetség, amikor kilenc éve létrehozta a Focisegély Alapítványt és annak kuratóriumát. A testület a beérkezett igények, a pályafutás és sportmúlt, az igazolt betegségek alapján utal ki rendszeresen olyan összegeket, amelyek ugyan egy az egyben nem jelenthetnek végső megoldást minden gondra, ám jó ideig könnyítenek a zöld gyepen valaha varázslók jelenlegi terhein. A rendelkezésre álló összeg pedig azokból a büntetésekből kerül ki, amelyek a fegyelmi határozatok révén kerülnek az alapítvány bankszámlájára. Első ízben 350 ezer forintot kaphat a rászoruló, második alkalommal már ennél kevesebbet.
Az első időszakban a Vasas sokszoros válogatott védője, Ihász Kálmán irányította a kuratóriumot, majd később Katzirz Béla, a korábbi remek pécsi kapus került a testület élére. Immár nyolc esztendeje, hogy nem feledkeznek meg a korábbi győri labdarúgókról sem. Kellett hozzá a városból, a klub környékéről egy, a körülményeket ismerő összekötő, és azóta összesen 17 volt ETO-futballista (plusz néhányan a MÁV DAC-ból is) kapott mentőövet pénzügyi utalás formájában, nem egy közülük két alkalommal is. Az eddigi győri támogatások összessége csaknem eléri a 9 millió forintot, s a folyamatnak tudomásunk szerint nincs vége, az alapítvány folytatja áldásos tevékenységét - abban pedig bízunk, hogy mind kevesebb lesz majd a győri rászoruló…
