Vidnyánszky Attilával találkoztunk!

Vidnyánszky Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező, filmrendező, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház alapító igazgatója és művészeti vezetője. 2012. december 17-én a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki 2013. július 1-jei hatállyal. Megbízatása öt évre, 2018. június 30-ig szól. 2018-ban újabb öt éves, 2023-ig tartó megbízatást kapott a teátrum élén.

Milyen apropóból érkezett a mérkőzésre?

A fiaimat jöttem megnézni, a nagyobbik most 16 éves és nagyon büszke vagyok rá, mert középhátvédként kezdő egy NBIII-as csapatban, a kisebbik pedig 14 éves, de már ő is szokott lehetőséget kapni barátságos mérkőzéseken!

Honnan jött a foci szeretete?

Én magam is játszottam, valamint az egész család tele van focistákkal. Például unokabátyám, Fazekas Árpi a Bayern Münchenben és az Anderlechtben védett, Szabó Sándor nagybátyám pedig jobb szélső volt a Vasasban, sajnos már egyikük sincs köztünk. Én ukrán NBII-es barátságos mérkőzésig vittem kapusként, tehát rajongok a labdarúgásért!

Milyen kapcsolatot lát a foci és a színház között?

Általánosságban elmondható a labdarúgásról és a színházról egyaránt, hogy olyan szereplőkkel van tele, akikkel egyszerű emberként, nézőként a lelátón vagy a nézőtéren azonosulni tudunk. Ilyen értelemben teljes a párhuzamosság – nézem a csatárunkat, és vele együtt gólt rúgok, nézem a kapusunkat és vele együtt fogom meg a labdát, ütközök, stb. Ez van a színházban is, a hős a színpadon mikor cselekszik és győz, vagy meghódít egy hölgyet, ugyanúgy azonosulok vele, erről szól az egész! Ebből a szempontból ugyanaz a mechanizmus zajlik le a nézőtéri ember lelkében, mint a stadionban lévő néző lelkében.

Nagyon fontosnak tartom a sportot, mert példaképeket nevelünk, a jövő szempontjából fontos egészségügyi karbantartó szereppel bír és az emberek lelkében hatalmas örömet tud okozni, a sporton belül a különösen a foci!