Szép emlékű március
Jól kezdődött a negyvenöt évvel ezelőtti idény a Győri ETO labdarúgócsapatának, február végén a BEK negyeddöntő mérkőzésén Amszterdamban 1-1-re végzett a DWS együttesével szemben. Az olimpiai stadionban közel ötvenezer néző előtt a győriek szereztek vezetést; Korsós a 21. percben 14 méterről talált be Jongbloed kapujába. Ezután a hazaiak óriási erővel küzdöttek az egyenlítésért. A zöld-fehér védelem Tóth kapussal az élen remekül helytállt, de a 74. percben Orbán a kapuba tartó labdát csak kézzel tudta hárítani, s a megítélt 11-est Schrijvers sikerrel értékesítette. A döntetlennel az esély megmaradt a továbbjutásra.
1965 márciusában aztán Győrbe érkezett az amsterdami gárda, a mieink a visszavágón húszezer néző előtt Povázsai hajrában rúgott góljával győzték le a holland tizenegyet.
A Győri ETO labdarúgócsapata ezzel bejutott a Bajnokcsapatok Európa Kupájának elődöntőjébe!
Hidegkuti Nándor edző a meghatottságtól nehezen tudott nyilatkozni: Nem tudom edző lehet-e boldogabb, min amilyen boldog én vagyok. Négy napig nem aludtam, állandóan kerestem a siker legjobb receptjét. Megható, de egyúttal óriási felelősséget is jelent látni és olvasni a csapatot üdvözlő táviratokat, amelyek Európa minden tájáról, az ország minden részéből érkeznek olvashatjuk az 1990 tavaszán megjelent Képes Sport visszaemlékező írásában.
Valóságos győri láz volt itt Aradon. A gyárban románok, magyarok izgatottan vártuk a 15 órát, hogy tanúi lehessünk a mérkőzésnek. Szinte lélegzetvisszafojtva néztük a találkozót, amely bővelkedett drámai pillanatokban, de végül is a győriek sikerét hozta. Nehéz lenne leírni azt az örömet, ami mi itt éreztünk, ismétlem: románok és magyarok, amikor Povázsai labdája meghozta a győrieknek a bejutást Európa legjobb négy csapata közé. Minden aradi szurkoló nevében köszönjük a győri fiúknak a lelkes küzdenitudást. olvashatjuk egy Népsportban megjelent levélben, az egykori aradi szurkolónktól, Tóth Mihálytól.
