„Meg kell becsülnünk, el kell ismernünk és példát kell vennünk az ő pályafutásáról…”
Böőr Zolival, Fehér Miki korábbi válogatott játékostársával, barátjával beszélgettünk Miki emlékezetéről.
Hogy emlékszel vissza a pályán eltöltött közös időre?
A mi barátságunk az utánpótlás válogatottban indult. Miki győri nevelés volt, én pedig debreceni, de mivel egy korosztály voltunk, ezért sok ifjúsági válogatott esemény kötött minket össze. Mi debreceniek és győriek nagyon jóban voltunk, a két vidéki bástya képviselői között nagyon jó, szoros kapcsolat alakult ki. Nagy csatákat éltünk meg együtt egészen fiatal korunktól az utánpótlás válogatottakban, majd a felnőtt válogatottban is.
Elmesélnéd a kedvenc közös pillanatotokat?
Több ilyen is van, de a legeslegjobb pillanatunk az volt, mikor kint voltunk nála Portugáliában. Hívott minket sokszor, de végül 2003 decemberében sikerült kimenni két barátommal, és fantasztikus 3 vagy 4 napot töltöttünk ott. Nagyszerű házigazda volt, meccsnézéssel, meccs után bulival, vacsorával, vacsora után bulival, és utána az ökörködések… nagyon jó volt.
Ez az utazás, ami az egyik legkedvesebb emlékem, de rengeteg más boldog, jókedvű emlékem van.
Miki tényleg olyan ember volt, amilyennek a kiállítás is mutatja, amilyennek a képeken látjuk. Nekünk, Magyarországon élőknek és játszóknak szinte felfoghatatlan, milyen sikeres pályafutás volt az övé, és milyen távol van a magyar futball attól a színvonaltól, amit ő elért. Ő nem csak egy tehetség volt, hanem a tehetségét maximálisan kihasználva egy világhírű klubban játszott, úgyhogy nagyon-nagyon büszkék lehetünk rá, ezt nagyon meg kell becsülnünk, el kell ismernünk és példát kell vennünk az ő pályafutásáról.
