„Élet-halál kérdése”
Barangolás a bombák földjén, avagy a szakember rendületlenül kitart amellett, hogy neki nem szabad megalkuvónak lennie
Az előítéletekkel van a legnagyobb baja, miközben úgy érzi, ő is hasonlóképp dolgozik, mint az újdonsült Oscar-díjas film tűzszerészei: a rossz zsinór elvágása, avagy egy rossz döntés akár végzetes is lehet. De hát Bill Shankly óta tudjuk, a futball nem pusztán élet és halál kérdése
Némi meglepetésre a minap A bombák földjén című, amerikai tűzszerészek iraki életét bemutató filmet ismerték el Hollywoodban a legjobb alkotás Oscar-díjával. A magyar kispadok világa mennyire veszélyes terep?
Nem csak Magyarországon, a világ egyetlen más pontján sem jelent életbiztosítást. Sosem tudhatod, mit hoz a holnap, ám engem csak az érint érzékenyen, ha valakit nem az eredményei, a munkája alapján ítélnek meg, pedig egyedül annak szabadna számítania, ki, mennyire sikeres.
Ha jól értem, találkozott már nem kevés előítélettel?
Szerintem nem csak én, még nagyon sokan ebben a szakmában. Többen hajlamosak véleményt formálni másokról úgy, hogy nem is ismerik, nem tudják, igazából milyen ember, hogyan dolgozik, mennyire alaposan és lelkiismeretesen teszi a dolgát. Valamiért nálunk sikk negatívan, bántóan nyilatkozni a másikról anélkül, hogy megismernénk. Kalkulálni kell aknákkal, úgyhogy ez tényleg a bombák földje.
És lehet egy-egy edzői döntés olyan súlyú, mint amikor amellett kell letenni a voksot, hogy a kék vagy a piros zsinórt vágjam el?
Minden meccs élet-halál kérdése, e tekintetben nem különbözik egymástól olyan nagyon a két szakma. Ha én a kék zsinórt vágom el, mondjuk nem azt a játékost állítom a csapatba, akit kéne, vagy egy meccsszituációban döntök rosszul, vége, kikapunk. Persze van egy stratégia, amihez próbáljuk magunkat tartani, de a legfontosabb, hogy hétről hétre bizonyítani kell, elvégre csak a végeredmény a fontos.
Kis filmográfiánkat lezárandó ugyancsak népszerű alkotás a Viharsziget Leonardo DiCaprióval. Eddigi állomáshelyei közül lelkileg melyik tette a leginkább próbára?
Nem tudok különbséget tenni, mert mindenhol a maximumot igyekeztem adni, és nem lesz ez másként itt, Győrben sem.
Előfordult, hogy a szenvedélyessége sodorta nehéz helyzetbe?
Miért, lehet másképp edzősködni? Szerintem nem, én legalábbis nem tudok. Ha hevesebben irányítok a kispad mellől mint más, az egyedül azért van, mert azt akarom, hogy a saját csapatom nyerjen. Én csak a győzelmet ismerem. Lehet, hogy ez valakinek nem tetszik, hogy a rivális drukkerei szidnak, de az a szép az egészben, hogy pont ezt követelnék meg tőlem, ha történetesen az ő kedvenceiket irányítanám.
A mindennapokban nem vágyna több szereplésre? Egy jó kis főzőshow
Ha azzal a labdarúgást népszerűsíthetném, nem hiszem, hogy nemet mondanék, de a média már csak úgy működik, hogy valakit felemel, valakit lenyom. Sosem kopogtattam sehol. Többen érdemtelenül sokat szerepelnek, mások hiába szolgálnának rá, mégsem. Vagy van keresztapád, vagy nincs. Nekem speciel nincs.
Mindig tudta, hogy egy napon edző lesz?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy igen. Verebes József győri edzősködése idején a mester meghosszabbított keze voltam a pályán, ő mondta nekem mindig, Pinyő, benned mocorog valami, belőled jó edző lenne, neked máshogy kell nézned a meccseket már most.
Na, csak akad egy keresztapa az életében
Hát, aki ismeri Verebes Józsefet, bajosan titulálhatja annak. Ugyanakkor tényleg sokat köszönhetek neki.
Egyébként ragaszkodó típus?
Hogy érti?
Úgy, hogy akad egy-két labdarúgó, Fehér Zoltán, Szabó Ottó, Bojan Lazics például, aki több állomáshelyén is felbukkant.
És? Baj?
Egy szóval sem mondtam, csak a szerepeltetésük szerintem felveti a kérdést?
Nos, nem a ragaszkodás, hanem inkább az lehet az oka, hogy Győrben is olyan játékosokat kerestünk, akikről tudtam, hogy mindent elkövetnek a csapatért, akik emberileg és szakmailag egyaránt megfelelőek a feladatok elvégzésére. Posztokra próbáltunk igazolni, Szabó Ottó és Fehér Zoltán márpedig bebizonyította, jó választás volt a szerződtetésük.
Ez a Győr a korábbi csapataihoz képest milyen játékerőt képvisel?
Minden csapat más, nem szeretnék összehasonlítgatni.
Azért a számtalan légiós miatt csak fölfogható egy újfajta kihívásként. Biztos látta a Bábelt
Azt mondta, végeztünk a filmekkel De mindegyik klub kihívás, az NB III is az volt. Mindig meg kell találni egy rendszert, muszáj megfelelni a szurkolóknak, a klubvezetésnek. Az ETO-ban valóban több a külföldi, mint a magyar, ugyanakkor rendkívül jó szellemű társaság verbuválódott, mindenben partnerek a labdarúgók. Lesz persze, aki lemorzsolódik, de aki itt van, mindent elkövet azért, hogy előbbre lépjünk.
Úgy érti, még feljebb a dobogón?
Természetesen egy sportoló minél magasabbra szeretne jutni, így van ez velünk is, ám egyelőre csak a következő mérkőzés érdekel. Nem azt mondom, hogy nem tudom, hány pont a lemaradásunk, illetve hogy mennyivel előzzük meg a vetélytársakat, de a feladatunk ugyanaz: mindig a következő csatát megnyerni.
A hétvégén Diósgyőrbe mennek, a mini Győrhöz. Másképp feszül neki ennek az összecsapásnak?
Miért állnék hozzá máshogy? Nem a volt győriek ellen készülünk, hanem a Diósgyőr ellen.
Bajzát, Brnovics, Supics, Zámbó. Kis túlzással az a fél Diósgyőr
Csakhogy egy futballcsapatot nem négy, hanem minimum tizenegy ember alkot.
Mikor volt a legboldogabb trénerként?
Vidéki csapat edzőjeként Magyar Kupát nyerni szerintem jelentős tett, úgyhogy amikor a Sopronnal elhódítottuk a serleget, nem voltam éppenséggel szomorú, de a Fradival megszerzett bajnoki cím és kupagyőzelem már csak azért is felejthetetlen, mert keveseknek adatik meg, hogy egyazon csapattal játékosként és edzőként is bajnokságot ünnepelhessenek. A labdarúgók és a vezetők nélkül azonban sosem érhettem volna el ilyen sikereket.
Visszavágyik?
Engem most csak a Győr érdekel.
Akkor úgy kérdezem: gondol olykor a Fradira?
Először is, a Fradinak van edzője. És az ETO-nak is. Az persze igaz, hogy sosem felejtem el az ott töltött időszakot, az említett győzelmeket, hogy mennyi szeretetet kaptam a szurkolóktól. Akik egyébként többet érdemelnének
Karrierív
Pápa: Miután a Sárvárt és a Celldömölköt az NB III-ból felvitte az NB I B-ig, 2002-ben Pápára igazolt, és az együttessel a nyolcadik helyen végzett az NB I B-ben.
Ferencváros: Rövid soproni kitérő után a 20032004-es szezon tavaszi idényében irányíthatta a Ferencvárost, meglehetősen sikeresen. A zöld-fehérekkel bajnoki címet szerzett és kupagyőzelmet aratott, ám a játékosok kérésére felállították a kispadról.
Matáv Sopron: Nemes bosszút állt. A piros-fehérekkel a következő évi székesfehérvári kupadöntőben Tóth Mihály, Bárányos Zsolt, Horváth András valamint Balaskó Iván két góljával 51-gyel ütötték ki a Fradit.
Vasas: 2006 tavaszán már Angyalföldön találta magát, felemás fél évet produkált. A piros-kékekkel kupadöntőt vívhatott, az első osztályból viszont kiesett csapatával. A Vasast csak a Fradi kizárása tartotta az NB I-ben.
Győri ETO: Hároméves pauza után ülhetett le az ősszel a győri kispadra, egyelőre sikeresnek mondható a visszatérése. A Rába-partiak bronzérmes pozícióból várják az utolsó tizenkét fordulót.
Galambos Dániel
Forrás: Nemzeti Sport
