"Nagyon szeretném, ha újra ünnep lenne az ETO meccseire járni!”

Szániel János is ott lesz az ETO Bajnokok Jubileumán, valamint a WKW ETO FC Győr – Gyirmót FC vasárnapi összecsapásán a díszvendégek között.

Szániel Jánost az elsőként szerettük volna megszólaltatni az 1963-as Bajnokcsapatból, mert 8 évet játékosként és 18 évet sportvezetőként is tevékenykedett az ETO-ban. 55 éve tagja volt az első győri bajnokcsapatnak, 35 éve irányításával az ETO egymás után kétszer is bajnok tudott lenni.

Három bajnoki címet élt át, van-e különbség a bajnoki trófeák között, melyik Önnek a legkedvesebb?
„- Játékosként és szakvezetőként is természetesen az első volt a legkedvesebb, bár játékosként nem sikerült többet szerezni.”- kezdett beszélni a régmúltról Szániel János.

Milyen érzésekkel gondolt vissza arra, hogy 1963-ban az ETO bajnokságot tudott nyerni?
„- Olyan nagyon régen volt 1963! Na nem azért, mert nem emlékszem rá - természetesen soha nem fogom elfelejteni! Bajnoki címünket akkor csodának tartották, mert több mint húsz évig nem tudott 1942-t követően a Nagyvárad után vidékiként első lenni.”

„- Hosszú idő után mi voltunk az első vidéki csapat, akik bajnokságot tudtak nyerni, amire felkapták az emberek a fejüket. Persze voltak, akik csonkának vélték a hét fordulós bajnoki címet! Ezután jött a slussz poén: a nemzetközi porondon is kiválóan szerepelt ez a csapat, amikor egy évvel később 1964-ben a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a legjobb négyig meneteltünk.”

Szániel János büszkén fejtette ki, hogy ennél jobb helyezést azóta sem ért el senki a magyar bajnokok közül. Megnyugtatták a kedélyeket, mert nemcsak Magyarországon, hanem a külföldi csapatok ellen is jól szerepeltek.

Az 1963-as őszi bajnokcsapat tagjai: Barna Sándor, Tóth László (kapusok), Adrigán Zoltán, Glázer József, Izsáki László, Keglovich László, Kiss Zoltán, Koós László, Korsós István, Máté János, Morvai Lajos, Palotai Károly, Povázsai László, Orbán Árpád, Orosz László, Szaló József, Szániel János, Tamás László (mezőnyjátékosok)

Az ETO legendája és volt szakvezetője megjegyezte, hogy az 1963-as bajnokság megnyerése után sok időnek kellett eltelnie, amíg létrejött az újabb aranygeneráció. A 82/83-as bajnokságban az ETO megtudta védeni címét és győri klub történetének harmadik Aranyérmét ünnepelhette.

”- Olyan nagy „felfordulást” csinált Győrben az ETO, hogy 20-30 ezer ember volt a lelátón, Pestről, Pozsonyból, Bécsből jártak a mérkőzéseinkre. Mert olyan kiváló összecsapásokat láthattak Győrben."

Valami érdekes emléket, sztorit nem tudna megosztani velünk?

"-Hadd mondjak egy tényleg érdekes dolgot: Amikor az ETO elnöke lettem, akkor a legtöbb volt játékostársamat az ETO-ba hívtam edzőnek, akikkel együtt játszottam a 63-as Bajnokcsapatban. (A Barna, a Koós, az Orbán, a Tamás, a Palotai (érdekesség, hogy nálunk az ETO-ban kezdett a Palotai Karcsi utánpótlás edzőként a fiataloknál.) A Máté Jani, Győrffy Laci, Orosz Laci, mind ott lettek nálunk utánpótlás edzők.) A Keglovich Lacit ki ne hagyjam, szintén utánpótlás edzőként kezdett és a Bercsényi Sportgimnáziumban folytatta az labdarúgók nevelését."

Az új edzőgárda, az 1963-as bajnokcsapat tagjai nevelték ki a későbbi Aranycsapatot, az 1982/83 Bajnokcsapat játékosait.

"-A Palla, a Csonka, a Hlagyvik, a Magyar mind itt nevelkedtek nálunk az ETO-ban, a csapatban egyáltalán nem volt külföldi játékos. A Hannich Péter és a Szabó Ottó is győriként került hozzánk, mellettük Hajszán Gyula Sopronból, Szijártó Győr környéki csapatból. Hárman érkeztek máshonnét. Szegény Kovács Laci Tatabányáról a Vidis korszaka után egy évvel érkezett, a Szentes, aki Zalaegerszegről, és a Burcsa aki Fehérvárról jött az ETO-hoz. A többiek mind tősgyökeres győriek, vagy Győr környékiek voltak."

"-Akkor más világ volt, a megyei, városi tehetségeket hoztuk és ők csinálták azt a hatalmas nagy örömöt, ami Győrben volt 1981-87-ig." - folytatta Szániel János. "Ehhez a csapathoz leszerződtettük Verebes Józsefet, és kész lett a Bajnokcsapat. Az ETO akkori labdarúgó szakosztályának munkáját segítette továbbá: Dr. Tóth Lajos, Horváth Béla, és Józsa Zoltán is."

A 82-83-as Aranycsapat tagjai: Kovács László (kapus), Burcsa Győző, Csonka Gyula, Gyurmánczy Attila, Hajszán Gyula, Hannich Péter, Hlagyvik Gábor, Magyar Lajos, Mile Sándor, Póczik József, Rezi Lajos, Szabó Ottó, Szentes Lázár, Szepessy László, Szijártó László, Turbék István, Varga II József, Vági János, Wunder András (mezőnyjátékosok)

 Több tehetséget említett… Nagyobb nívója volt a futballnak, miben változott a világ?
„- Valahogy nincsenek olyan játékosok, mint abban az időben voltak. Mint az Albert vagy Varga Zoli, akkoriban mindenki Albert vagy Varga Zoli szeretett volna lenni. Régen volt a labdarúgásnak vonzereje, most sajnos nem annyira népszerű a foci a fiatalok körében. Abban az időben a gyerekek nagy számban futballoztak, nem volt más nagyon mellette, most sok minden elvonja a figyelmet a futballról. Más a megítélése a labdarúgásnak, mint akkor volt. Pont ezért sokkal nehezebb most jó csapatot építeni.”

Mit kíván a nézőknek és az ETO Bajnokok Jubileumára összegyűlteknek a városi rangadón?
„- Úgy gondolom, hogy a győri emberek büszkék lehetnek és büszkék is voltak a csapatainkra, akik bajnokságot nyertek. 1963-ban több mint tízezer néző előtt, 83-ban több mint húsz ezer néző előtt játszott az ETO, szerették ezeket a csapatokat. Azt kívánom, hogy vasárnap minél többen jöjjenek ki a mérkőzésre, győzelemmel zárjanak a fiúk. A jövőben mihamarabb találják meg az utat az NBI-be, juttassák az ETO-t megillető helyre, az élvonalba. Nagyon szeretném, ha újra ünnep lenne az ETO meccseire járni!”

eto.hu